Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A réz
Feldolgozás. 115 hogy e szép só a dolgok mai állása szerint mégis legtöbbnyire csak átmenet a fémes rézhez, minthogy jelenlegi tömeges használatának legfőbb alapja a manap igen nagy kiterjedéssel bíró galvánképlés. Egy régtől fogva iizött réznyerési eljárás az úgynevezett czementelés, üllesztés. A rézbányák bányavizei a rézkova elmállása következtén mindig több vagy kevesebb rézgáliczot tartalmaznak, tehát nagyon higított rézsóoldatokat képeznek. Ha tehát vasdarabokat tesznek ezekbe, lassankint rézzel vonódnak be, míg végre majdnem az egész vas eltűnik és helyét réz foglalta el. A hol a ráfordított fáradság jutalmát veszi, a bányavizeket rendes elbánás alá veszik, meggyűjtik és a lecsapódást nagy kádakban hagyják végbe menni. Beszterczebányán és Szomolnokon ily módon évenkint több ezer mázsa rezet nyerni az által, hogy vizet vezetnek be régi kibányászott aknákba , hol régi elmállott salakgorczokat kilúgoznak és az oldatokból a rezet vas által lecsaptatják. Hasonlóképen járnak el Svédországban Fahlunban, Anglesea angol szigeten s több helyt. Az eredetileg rézgáliczoldat az üllesztés mívelete által vasgáliczczá változik át, melyet a beállt kristályosodás után még ki is lehet olvasztani. Westfaliában a rézércz kiválasztását savval eszközük. A palát, mely vagy 10 százalék szénsavas rézoxydot tartalmaz, falazott tartókba tározzák, melyek tőszomszédjában egy kemenczében kénkovától és kékes czinkből kevés salétrom rádással pörkölés által kénes savat s nitrooxydot fejtenek, és e gázokat vízgőzöstül az érczkamrába vezetik. Itt kénsav keletkezik, mely azonnal teli szedi magát réz- oxyddal s mint rézgáliczoldat a kamara rácsos fenekén lefoly. E készülékkel a dúsabb érczek 8 hét alatt, a szegényebbek már 4 hét alatt kimerülnek. A nyert gáliczoldat beléje vetettvas darabokkal iillesztett rezet (cementrezet) és mellékterményül vasgáliczot ad. A megmosott és a vasdaraboktól szitálás által elválasztott rezet lángolókban olvasztják meg. Más eljárások a sósavon alapulnak, s ismét mások egyéb savakon, de ezek mindegyike, mivel természet szerint a mellékes anyagok kölcsönös hatásához kell alkalmazkodniok, igen eltérők egymástól. Ezek részletezésébe azonban nem bocsátkozhatunk, s az olvasónak be kell érnie a réznyerés fenebb előadott fövonásaival. Feldolgozás. A rézkohók legtöbb férne, a mennyiben mint tárcsaréz nincs másodolvasztásnak szánva harang s ilyf. öntéséhez, bádog vagy lemez alakot nyer, a melyben mindenféle edények, csövek, üstök, kazánok stbinek kimunkálására anyagul szolgál. A dögönyözés azelőtt pőrölymüveken történt, most oly hengerműveket használnak e czélra, minőkkel már a vasnál megismerkedtünk. Csak rendkívül nagy kazánokat s ilyeseket hajtanak gépkalapácscsal. Ha az olvasztópest elég közel van a hengerlőhöz, a tisztáit rézből öntött bocsok még azon izzó állapotban a hengerek közt élj ár attaknak, egyébként pedig előbb tűzhelyen vörösre izzít- tatnak. Ez az izzítás minden ismételt hengerlés előtt történik, a mely addig tart, míg a bocs mintegy 4—5 méter hosszú és mintegy 2 méter széles bádoggá terpedt. Ha ezek még inkább elvékonyíttandók, hideg hengerlés alá is vethetők, és az izzítás csak akkor válik szükségessé, ha a fém a hengerek alatt nagyon megkeményedett. Ez esetben az izzó bádogokat hideg vízbe mártják, mi által a réz, nem hogy mint az aczél megedződnék, hanem ellenkezőleg, előbbi lágyságát nyeri vissza. A többszörös hevítés és lehűtés által azonban a lemezek oxydréteggel vonódnak be, melyet étetéssel és súrolással kell eltávolítani, a mihez oldószerül ammóniákat, hagyományos módon poshadt vizeletet, használnak. Végül a bádogok hengerek közt megsimíttatnak, mire a keresedésben szokásos alakú darabokra vágják. A hengermű a rezet rúd- s vastaghuzalban is szolgáltatja, hogy a huzalnyujtó15*
