Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)

Függelék

142

már korábban hasonló árúnemre belajstromozott s még oltalom alatt álló, védjegyhez annyira hasonló, hogy a két védjegy közötti különbség a közönséges vevő által csak különös figyelem mellett volna észrevehető. A védjegy régibb tulajdonosának ily törlés iránti kérelmére a a kereskedelemügyi miniszter a megtámadott védjegy tulajdonosának és szükség esetén szakértőknek meghallgatása után határoz.

4- §•

Az 1890. évi II. törvényczikk 21. §-ában fölsorolt eseteken kívül valamely védjegy törlését az is kérheti, a ki igazolja, hogj’ az általa hasonló árúnemre belajstromozat- lanul használt árújegye, mint vállalata árúinak ismertető jele, az illető forgalmi körökben azon időben ismeretes volt, midőn a megtámadott és megtévesztésre alkalmas védjegy belajstromoztatott. Törlés iránti kereset a védjegy birtokában levő jogutóddal szemben is indítható. Nincs azonban helye törlési keresetnek, ha a belajstromozott védjegy tulajdonosa beigazolja, hogy a védjegy belajstro- mozása a panaszos beleegyezésével történt, vagy ha igazolja, hogy a megtámadott védjegyet belajstromozatlanul épp oly régen vagy régebben használta, mint a törlést kérő fél.

Az ezen szakasz alapján védjegy törlését czélzó kereset legkésőbb a védjegy belajst rom ozásától számított két év alatt nyújtandó be a kereskedelemügyi miniszterhez.

A törlési kereset folytán a törölt védjegy olyannak tekintendő, mintha soha belajstromozva sem lett volna.

Azon külföldi, kinek czége az országban bejegyezve nincs, csak azon esetben érvényesítheti az 1890. évi II. törvényczikk, valamint a jelen törvény alapján jogait, ha megfelelően meghatalmazott képviselőt nevez ki a magj^ar korona területén, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokban vagy Bosznia és Herczegovinában állandó lakással bír.

A külföldiekre vonatkozó ezen intézkedés alól kivétet-