Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
619 iparunk a nagyobb mértékű állami támogatásra méltó volt-e s hogy ily támogatást továbbra is szükségel-e, részletesen kell ismernünk az egyes iparágak haladását, iparunk jelenlegi terjedelmét és szövőipari czikkekbeni szükségletünket, miért is a következőkben elsősorban összehasonlítjuk az ezredéves kiállítás eredményeit az 1885. évi kiállítás eredményeivel, ezután össze fogjuk hasonlítani iparunk terjedelmét a külföldi iparral és termelőképességét szükségletünkkel. * * * Az összbenyomást tekintve, az ezredéves kiállítás túlszárnyalta az 1885. évi országos kiállítást, mert nemcsak szebb, de szórakoztatóbb és vonzóbb, illetőleg tanulságosabb volt. Az országos kiállítás alkalmával ezen csoportot legkevésbbé látogatták, mig az ezredéves kiállítás alkalmával itt állandó csoportosulások voltak. E csoport legérdekesebb részét Löw Károly zsolnai posztógyáros kiállítása képezte, a mely művészeti alkotás volt, s a melyet a gyár sikerült diorámája érdekessé, a működésben levő gépek pedig tanulságossá tettek. Löw Károly kiállítása mellett állott a Goldberger Samu és fiai óbudai kékfestőgyári czég kiállítása, a mely oly művésziesen volt összeállítva, hogy a pazarfényü Löw Károly kiállítása mellett is érvényre tudott emelkedni. Innen a közönség a működésben levő gépekhez tódult, nevezetesen a Wollák és Berkovits czég által működésben tartott zsinórverőhöz, a váczi kötszövő- gyár által működésben tartott körgéphez és a Mayer Hoffer késmárki czég himzőgépéhez, mely utóbbinak működését legbehatóbban vizsgálta. A himző- géptől a nagy zajjal működő damaszkszövő-gépekhez ment, a melyet Wein Károly és társa késmárki szövőgyári czég tartott működésben. Útközben megfigyelte a műhimzéseket, paszomán- és kötszövött árút és a posztósok igen tetszős kiállítását is. A posztósok kiállítása rendszerint sablonszerű és unalmas, az ezredéves kiállításon azonban, mert a nagyobb czégek, u. m. a gácsi posztógyár, Scherg, és a beszterczebányai posztógyár az állványzatok művészies kiviteléről is gondoskodtak s mert mindegyike más-más stílusban készült, igen tetszős volt, s a közönség figyelmét magára vonta. Wein szomszédságában volt az újpesti pamutfonógyár csinos kiállítása, nemkülönben a szegedi kenderfonógyár és a jutagyárak érdekes, mondhatnók látványos kiállításai. A csoport zárókövét képezte Kiinger Henrik pozsonyi szövőgyárosnak csinos, illetőleg a rózsahegyi pamutfonógyárnak impozáns kiállítása, mely utóbbi, mert ott fonó- és szövőgépek is tartattak működésben, nagy közönséget vonzott maga körül. A kiállítók száma az ezredéves kiállításon ugyan csekélyebb volt, de az elfoglalt alapterület kétszerakkora, mint 1885-ben. Az országos kiállításon 248 kiállító 1000 m2, az ezredéves kiállításon pedig 205 kiállító 2000 m2 alapterületet foglalt el.
