Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
558 tálakkal, nyeregkápákkal, facsapokkal, nyárfateknőkkel, juharfakupákkal, bödö- nökkel, dézsával, vágódeszkákkal stb. jelent meg. Kassa városa különös mélyre vájt bükkfalapáttal, favillákkal, gereblyékkel, szerszámnyelekkel vett részt a kiállításon. Igen eredeti díszitésüek a máramarosmegyei háziipari czikkek ; apró csillagokká, folyó szalagékitményekké összekomponált beégetett pontok és vonalak alkották ezeket. Nyergeken, ivópoharakon, tálon, tányéron, kanálon találtuk ezeket alkalmazva, a melyek a fehér juharfa színétől kellemesen kiemelkedtek. Fenyőbödönök és tégelyek szintén igy díszítve és forgácsból készült szögletes kosarak nem kevésbbé tetszetősök voltak. Bustyaházáról kőrisfatálakat, tányérokat, tálczákat, fakanalakat és villákat tiszafából és forgácskosarakat, Beszterczebánya vidékéről ivópoharakat, merőbödönkéket esztergályozva és faragva, tulipánttal díszítve, bükkfaforgácsból hajtott bödönöket nyéllel, fakanalat, tilinkót, sóbödönt, kőrisfatálat, tányért, tálczát, vágódeszkát, teknőket, fatalpakat czipőkhöz, gazdasági és konyhaedényeket, sétabotokat, Besztercze városa kerületéből pedig esztergált tálakat stb. találtunk. Igen érdekes volt az ungvári erdőhivataltól bemutatott háziipari gyűjtemény, mely virágzó állapotról tanúskodik, a mennyiben a modern nagyiparban nagy mennyiségben használt czikkeket készít, a milyenek a sörgyárakba való különleges alakú lapátok, gazdasági-, pék-, kalácslapátok különböző alakban, szitakávák, tejszűrők, további czikkek voltak onnan. * A zirczi apátság talicskát, jármot és lapátokat állított ki, mint a bakony- vidéki háziipar képviselőit. A délmagyarországi osztrák államvasuti társaság birtokán készült különleges falapátokat, gereblyéket, zsindelyt fenyő- és bükkfából, bükkfaforgácsból kosarat, fakanalakat, orsót, rokkát, teknőt, tálat, sótartót stb. mutatott be. A kiállításon tapasztaltuk, hogy Városlöd lakosai télen nagyrészt talpkérget készítenek, Tolnamegycben sok faczipőt készít a nép nyár- és bükkfából, épúgy egérfogókat, teknőket, tálakat juharfából, talicskát, csónakot, apátot, puttonyokat, favillákat gazdasági czélokra, egyszerű lámpásokat stb. Somogybán a házi faipar faczipőkre, fakanalakra, sétabotokra falusi emberek számára, teknőkre, guzsalyokra, Nógradban gazdasági favillákra, lapátokra, kocsikra, szekerekre, olajprésekre, rokkákra, szövőszékekre és gombolyitókra terjed ki. Temesmegyében jármokat, lapátokat és villákat, szekérrészeket, Krassó-Szörényben vágódeszkákat, tálczákat fából, kanalat, jármot, teknőket készítenek háziiparilag. Rendkivüli változatosságot mutatott a horvátok háziipara is. Az ottocsáczi vidékről szögletes faragott bükkfateknőket és egyebeket, Daruvár környékéről falapátokat változatos alakban, gereblyéket, favillákat, talicskákat, Csaborból kézilapátokat lisztárúkhoz, tányérokat, kanalat, villát, füstölt zsindelyt bükkfából, dézsát lúczfenyőből mutattak be. Igen érdekes volt a zágrábi erdőigazgatóságtól elhozott gyűjtemény tiszafakanalakból és villákból, ivópoharak, pipák fémdíszitésekkel, kettős, a régi görög pánsípokra hasonlitó sípok, rokkák czifrázva, konyhaedények, tálak,
