Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
515 ifj. Heinzel Alajos tervei után épült horvát iparcsarnok is. Ebben a kategóriában felemlitést érdemelnek még : József főherczeg és a Bányászati és kohászati ipar csarnoka, az előbbinek tervezője Quittner Zsigmond, az utóbbinak Korb és Giergl; és a horvát erdészeti csarnok Botié Hermanntól; végül Alpár Ignácznak a történeti csoporthoz tartozó és az ősfoglalkozások kiállításának czéljaira való ilynemű épülete. A kőanyagot példázó épületek közül a közlekedésügyi csarnokot előkelő megjelenése első helyre tette. Tervezője, P faff Ferencz a reneszánsznak elegáns formaelemeit előnyösen használta fel czéljaira. A magas vasszerkezetű, körülfalazott kupolás épület, változatos palatetőivel és plasztikus díszeivel igen jól hatott. A tőszomszédságában álló Vas-, fém- és építő ipari csarnok az előbbinek úgyszólván ellentéte ; a mennyiben nagyobb kiterjedéséhez és amahoz képest alacsony volt. Tagozása keleties jelleggel, és plasztikus dísz helyett sima falrészein keleties és magyaros jellegű sok színben pompázó festett ornamen- táczióval birt. Az egész épület egyszerű eszközökkel készült, s talán épen ezért sikerült ennyire megalkotóinak : Steinhart és Lángnak. A gépcsarnok az új épületek legnagyobbika volt. Érdekét csakis a belül teljesen látható nagy vasszerkezetének köszönhette, a mely ugyan némi részben külsőleg is nyilvánult ; de az épület külső architektúrája sikerültnek nem volt mondható és erőtlen színezése szintén hátrányára szolgált. Tervezői Korb és Giergl*a vasszerkezet iránt nem eléggé vonzódhattak. Építészeti szempontból jobban sikerült Horvátország számára tervezett műcsarnokuk ; a kőszerkezetben és ismert formákban jártas építőművészek itt már szabadon mozoghattak és biztosabban dolgoztak. Budapest főváros pavillonja egy a fővárosi mérnöki hivatalból kikerült terv alapján nemcsak kiállítási czélokra, hanem állandó anyagból, más czélzattal is készült. A czélbavett könnyedséget tervezője részben a tagozással, de főleg az épület főkonturjait követő és párkányát bevonó, de a szerkezetben inkább fára emlékeztető, tisztán dekorativ szerepű vörösrézlemezek hatásával érte el. De e könnyedséggel sehogysem fért össze a négyzet alapon nyugvó középső traktus kiemelkedő része. Bosznia és Herczegovina iparcsarnokát keleti idegenszerűsége tette érdekessé. Tervezésével a tartománykormányzóság építési igazgatóságának nem volt nehéz feladata. Homlokzatának három kiemelkedő nagy kapuzatos épületrészét alacsonyabb csarnokok kötötték össze, a melyeknek egyszerű vonalaihoz jól illett az erősen kiszökő eresz. Méreteinél jelentéktelenebb, de épitőművészeti érdekénél fogva itt említjük meg a Pusztaszeri pavillont is, melynek Bálint Zoltán volt a megalkotója. Kisebbszerü épület volt ugyan, de erőteljes, modern formáival az emlékszemnek jó hatását tette. E második osztályban szintén nem mulaszthatjuk el az ezeken kívül érdemes munkáknak felsorolását, mint a melyekben ugyancsak jó gondolatok gyakran ügyesen voltak felhasználva. Ilyen a Magyar kir. posta- és távirda- pavillon, tervezője Kovrig Tivadar ; ilyenek Ray Rezsőnek alkotásai : a Magyar államvasuti gépgyár és a Ganz-féle részvénytársaság pavillonjai ; továbbá a Quittner Zsigmond Malomipari és Czukoripari pavillonjai ; úgy mint a kiállítás 33*
