Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 6. szám - Technikatörténet. Longa Péterné: Csodálatra méltó jövőbe látás vagy megalapozatlan ábrándképek? – 100 éve halt meg Verne Gyula – II. rész
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 110. évfolyam 6. szám 2005. december TECHNIKATÖRTÉNET LONGA PÉTERNÉ Csodálatra méltó jövőbe látás vagy megalapozatlan ábrándképek? 100 éve halt meg Verne Gyula II. rész 2.3. Utazások a föld alatt A bányászat, a geológia, a földtan, sőt a geodézia szintén Verne érdeklődési körébe tartozott. Az Antifer mester csodálatos kalandjai (Mirifique aventűrés du Maitre Antifer, 1894) vulkanológiai-geológiai tárgyú, vidám kalandregény. Egy kincses szigetet keresnek a regény hősei, de csak a hosszúsági fok adatait ismerik. (A probléma hasonló a Grant kapitány gyermekeiben szereplőhöz, csak ott éppen ellenkezőleg, egy adott szélességi kör mentén kutatnak az eltűnt kapitány után.) Kiderül, hogy a tengerből kiemelkedő kis vulkáni szigetről van szó, amely a hosszú keresés közben újra elsüllyedt, eltűnt. A fantasztikusnak tűnő történet megtörtént eseményen alapszik, 1831 -ben a Júlia-sziget feltűnt, majd elsüllyedt mielőtt térképre rajzolták volna. Helymeghatározás, geodézia, illetve földmérés a témája a Három orosz, három angol (Meridiana - Aventures de trois Russes et de trois Anglais, 1872) című regénynek. Mivel a francia akadémia kimondta, hogy a hosszmérték alapjául a Föld délkörének negyvenmilliomod részét kell tekinteni, szükségessé vált a délkör hosszának, azaz a Föld kerületének lehető legpontosabb meghatározása. A geodéták az ilyesfajta méréseket háromszögeléssel végzik - erről az eljárásról kap részletes felvilágosítást az olvasó, természetesen számtalan kalanddal fűszerezve. Az egyik geodéta valós személy - Everest ezredes, akiről a Himalája legmagasabb csúcsa a nevét kapta. A mérés Afrikában, a Kalahári sivatagban történik. Verne nagy rokonszenvvel ábrázolja a bennszülött lakókat, a busmanokat, akiknek gyakorlatiassága, ötletessége nagy segítségére szolgál az expedíciónak. A tudományos „terepmunka” értő bemutatása, a sok-sok fejtegetés a mérési eljárásokról és mértékrendszerekről rendkívül tanulságos, ugyanakkor az izgalmas, humoros epizódok miatt a könyv mégsem válik unalmassá. A Fekete Indiák (Les Indes Noires, 1877) a kőszénbányászat regénye. Sok tekintetben rokonítható Jókai Mór Fekete gyémántodéival - amelyet, bár nincs erről információnk, Verne akár ismerhetett is, mert megjelent francia fordításban a regény megírása előtt. A cím megtévesztő, mivel a történet helyszíne a skót bányavidék; Verne valószínűleg szívesen emlékezett skóciai utazására, mert többször szerepeltet Walter Scott-idézeteket, említést tesz Bums-ről és a skót balladákról, amelyeket a szereplők dudakísérettel énekelnek. A címválasztást így indokolja: „Az angolok igen jelentős és költői nevet adtak terjedelmes széntelepeiknek. „Fekete Indiák ” néven emlegetik őket, és ezek az Indiák bizonyára a Keleti Indiáknál is többet tettek azért, hogy az Egyesült Királyság szert tegyen meglepő gazdagságára. ” Részletes és pontos leírást kapunk a kőszén eredetéről, ami nem is csoda, hiszen a földtörténet során az oxigénhiány és a nagy nyomás következtében növényekből és más szerves maradványokból kialakult kőszéntelepek keletkezésének módja már a XVIII. századtól kezdve ismert volt. A szénfajták minőségét a nyomás nagysága, az anyagréteg elhelyezkedésének mélysége határozza meg. Verne a kőszénkészletek végességére figyelmeztet; a gőzgépek intenzív elterjedésével a felhasználás óriási mértékben nőtt. Alternatív megoldásként a hidraulikus és elektromos energia felhasználását említi; a kőolaj felhasználásának lehetősége még nem volt ismert, és ezt ő sem sejtette meg. A korabeli bányászati berendezések leírása valóságos technikatörténeti tabló: kitermelő- és szállitóberendezésekkel, szellemes mozgólétrákkal ismerkedhetünk meg. Szó esik a sújtólégrobbanás veszélyeiről és az akkoriban új ta
