Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 5. szám - Tanulmányok. Szilágyi József: Játékeszközök szabadalmazásának néhány kérdése
Játékeszközök szabadalmazásának néhány kérdése 9 Visszatérve a nem szabadalmazható játékokra, ezek egyik típusa például a tippeléses szerencsejáték. Számuk az utóbbi évtizedben megszaporodott, de sajnos általában tisztán játékszabály (vagy szellemi tevékenységre vonatkozó szabály) képezi lényegüket. Ilyenek a bingó, a lottó különböző változatai és hasonlók, illetve az ezekből képzett kombinatív megoldások. Itt a találmány lényegét általában valamiféle algoritmus alkotja, amelynek révén a tippelés, illetve a nyerés szabályai meghatározásra kerülnek. Szabályok, algoritmusok azonban ki vannak zárva a szabadalmazásból. Az ilyen jellegű megoldások oltalmazására is van azonban lehetőség, a konkrét szelvény formatervezési mintaként való védelmével. A játékszerek azon típusa, amelyek a való élet alakzatainak kicsinyített és/vagy játékos megjelenítései, mint a bábok, a játékbútorok, a járműmodellek és társaik, általában nem szabadalmazhatok, mivel tisztán esztétikai alkotás kategóriáját képezik. Bár ezek a játékok általában szépek is, az „esztétikai” terminus itt nem tévesztendő össze az „esztétikus” hétköznapi fogalmával, hiszen a „csúnya” is esztétikai kategória. A szabadalom kérdése általában akkor merül fel, ha a megoldás valamilyen újszerű szerkezetet is magában foglal, például egy alvós baba újszerű szemmozgató mechanizmusát, egy kisautó újszerű rugó-lendkerék elrendezését és hasonlókat. Esztétikai jellegükből következően oltalmazhatok viszont az ilyen megoldások formatervezési mintaként, és a számadatok tükrében a tervezők élnek is ezzel a lehetőséggel. A formatervezésiminta-oltalom kifejezetten a külső kialakításra vonatkozik, ezért felmerül az emberben a gyanú, hogy egy sikeres termék, például egy közkedvelt babafigura, könnyen és büntetlenül koppinthatóvá válik, hiszen elég néhány külső jegyet megváltoztatni, és máris sikerült az oltalmat megkerülni. A termék esztétikai jellegéből következően azonban nem az oltalom megkerülése jelenti a fő veszélyt. Miért népszerű egy babafigura? Például azért, mert olyan aranyos. Ez az „olyan aranyos” viszont a külső legkisebb változásával is eltűnhet. Ha ez a faktora „hamisítás” nyomán mégsem veszett el, akkor az már valószínűleg egy másik baba. A formatervezési mintát tehát inkább „csak” a tényleges hamisítás fenyegeti - amely egyébként a játékok körében óriási mértékű13 - viszont elvileg jogi úton orvosolható. A már többször emlegetett határeset, a táblás játékok bizonyos példányait fenyegetheti a nem megfelelő oltalmi forma választásából adódó hátrány. Ha a játéktábla mintázata speciális funkcióval is rendelkezik, akkor elég lehet a mezők, a keretezés, és az esetleges díszítő elemek színét és egyéb formai jellemzőit másként megválasztani a formatervezésiminta-oltalom megkerüléséhez, miközben a táblán játszott játék megőrizheti minden eredeti jellemzőjét. Néhány jellegzetes eset Amint a statisztikai adatok is jelezték, a magyar feltalálók igen aktívak a játékok területén. Magyar feltalálónak lenni, ez már önmagában is több jellegzetességgel jár. Néhány 13 A ’90-es években például minden második eladásra kínált Barbie baba hamisítvány volt, a Barbic-ruhák közül pedig csak minden tizedik volt eredeti. ügy ismertetése erejéig ezért kifejezetten magyarországi magánbejelentők eseteivel foglalkozunk, mivel a játék tárgyú szabadalmi bejelentések többsége tőlük származik. Bár a játékok területén is igen sokan kaptak szabadalmat, s vannak kifejezetten új játékok kifejlesztésével foglalkozó magánvállalkozások és családi műhelyek, az átlagos játékfeltaláló igen nehezen jut el a szabadalomig, találmányának gyártása, forgalmazása pedig inkább a fehér holló kategóriájába esik. Mi lehet ennek az oka? Sokakat serkentett feltalálásra, például, a Rubik-kocka sikere, hiszen Rubik Ernő neve egy csapásra az egész világon közismert lett, s az anyagi elismerés sem maradt el. A ’90-es évek recessziójában sokan utolsó szalmaszálként találtak rá a feltalálás lehetőségére. Munka nélkül maradt emberek, kisnyugdíjasok váltak „notórius” feltalálókká, s számos bejelentett találmányuk között szinte mindig volt egy-két játék- vagy sporteszköz. Vegyük például Hűbele Balázs esetét. Az eset megtörténtjellegzetessége miatt foglalkozunk vele. A Hűbele Balázs név az anonimitás érdekében természetesen kreált. Balázs családjával egy Pest környéki településen mezőgazdasági termelésből él. A Rubik-kocka sikerén felbuzdulva feltalál egy építőkocka játékot, s ezután évekig minden igyekezete arra irányul, hogy a Hűbele-kocka nevet megismerje a világ. A ’90-es évek elején találmányát számos változatban bejelenti a Magyar Szabadalmi Hivatalnál, találmányként és ipari mintaként egyaránt. A bejelentések még a közzététel előtt sorra megszűnnek, mert Balázs megközelíteni sem képes az alaki felhívásban foglaltakat, szabadalmi ügyvivőre pedig nincs pénze. Azonban újra és újra bejelenti találmányát, amely végül több sikertelen kísérlet után némi segítséggel szabadalmat kap. Balázs éveken keresztül a családi gazdaság nyereségének minden mozdítható hányadát találmánya menedzselésére fordította, így mire a szabadalom a kezében van, már annyira belefárad az egészbe, illetve annyi tapasztalatot szerez a piacra kerülés körülményeiről, hogy végül csak néhány mintapéldány legyártására ad megbízást. A mintadarabok igen gyenge kivitelűek, az egyes részeket alig lehet összeilleszteni, ha mégis sikerül, akkor meg szinte lehetetlen szétszedni őket. Az egyébként szellemes építőelem-készlet sorsa csúfos véget ér, a világot meghódító Hűbele-kocka álma szertefoszlik, Balázs visszatér a realitásokhoz. Mi volt tipikus Balázs esetében?- Először is, a hirtelen jött ötlet, hogy egy találmányra lenne szükség, amelyet sokkal inkább a hímév és/vagy a meggazdagodás vágya motivált és nem egy ténylegesen kidolgozott találmány megléte;- a bejelentő egy olyan területen jelenik meg, ahol addig csak fogyasztóként vett részt, nem ismeri igazán sem a piacot, sem a szakmát, csak egy ötlete van;- az egymással párhuzamos többszörös bejelentés vonzataival (ügyintézésre fordítandó figyelem, idő, energia és pénz) a bejelentő nincs tisztában;- az eredeti bejelentés visszavonása, majd újrabejelentése, majd mindennek többszöri ismétlése, egészen addig, amíg a bejelentő egy-két változatnál megállapodik, és az azzal járó terheket is vállalja;- a piacra kerülés sikertelensége tőke, megfelelő partner, és leginkább saját gyártókapacitás hiányában.
