Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

IV. A szatmári zsidóság - 1. Szatmárnémeti - Zsidó személyiségek

Csengeri Máyer Mihály földbirtokos. Szamoskrassón született 1890-ben. A kereskedelmi akadémiát Bécsben, a gazdaságit Bonnban végezte. Dénes (Grósz) Sándor szakmája szerint jogász, de nem gyakorolta mesterségét, hanem mint újságíró, szerkesztő alkotott jelentőset. 1880. szeptember 5-én született Mikolában. Ady, Szép Ernő, Bródy Sándor tüntette ki barátságával. Az érettségi bizonyítványán még a Grósz vezetéknév szerepel. Debrecenben, Pesten tanult jogot, ottani újságíróskodása idején ( 1901 ) Adynak volt munka- és lakótársa. A Magyar Hírlaphoz került, s akkor változtatta meg nevét is. Dolgozott a Nap szerkesztőjeként, a Borsszem Jankónál, a Világnál, 1907-ben megindította a Halmi című hetilapot. 1908-tól harminc éven keresztül a Szamos című napilap főszerkesztője, a Cimbora című gyermeklap felelős szerkesztője. 1913-ban megválasztják a törvényhatósági bizottság tagjává. Az Újságot írok című könyve 1928-ban jelent meg először Szatmárnémetiben. 1944-ben deportálták, Auschwitzban halt meg. Erdős Imre Pál (Nántü, 1916. november 2.-Szatmárnémeti, 1987. november 17.) grafikus. Nagybányán Thorma János, Krizsán János, Mikola András növendéke volt, majd Molnár C. Pálnál tanult Budapesten. Szatmárnémeti ösztöndíjjal tanulmányúton vett részt Párizsban, Velencében, Rómában. Állandó munkatársa a különböző budapesti kulturális folyóiratoknak. Kezdetben fest, többségében portrékat, kompozíciókat, majd fametszet és rajz albumokat jelentet meg Markovits Rodion, Benedek Marcell, Ignác Rózsa bevezetőivel. Szatmárnémetiből hurcolták el családjával együtt Auschwitzba, egyedül tért vissza. 1952-1968 között Nagybányán élt. 1963-ban Román Állami Díjat kap, 1964-ben a Művészet Érdemes Mestere címmel tüntették ki. 1968-ban visszatér Szatmárnémetibe. 1977-től haláláig a Romániai Képzőművészek Szövetségének alelnöke. Az 1980-as évek kompozícióiban előtérbe kerültek az élet, halál, szépség-rútság, fiatalság-öregség motívumai. Halála előtt Szatmár városának adományozott egy húsz rajzból álló sorozatot. Életművét a művész leánya, Erdős Judit művészettörténész gondozza. Góth (Grosz) Móric festőművész. Avasfelsőfalun született 1873. március 2-án. Először jogot végzett s csak azután foglalkozott komolyabban a festészettel. Budapesten Bihari Sándornál, Karlovszky Bertalannál tanult, ezt követően Münchenbe ment festőiskolába, ahol megismerkedett Hollósyval, majd Nagybányán 1896-98 között Hollósy Simon tanítványa volt. A Mednyánszky Lászlóval való találkozás nagy hatással volt rá. Bécsben, Párizsban képezte magát és 1907-ben mint kész művész állított ki a Műcsarnokban. Képei, finom rajzai a legnagyobb elismerést nyerték el, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban, Egyesült Államokban. 1910-ben elnyerte a gr. Andrássy Dénes-díjat, amit olaszországi tanulmányútra fordított. 1912ben megkapta Ferenc József jubileumi ösztöndíját. A Szépművészeti Múzeumban számos munkája látható. Elhagyta Magyarországot, Hollandiában telepedett le és Amszterdamban halt meg 1939-ben. Fiatalkori alkotásai közül több látható Szatmárnémetiben, a Művészeti Múzeumban.