Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
Bél Mátyás szerint a megyében tágas legelök vannak, mindenfelé számos legelő nyájat látni. Az itt tenyésztett lovak kitartóak, de csak a sík vidékre és munkára valók, a hegyi utakon alkalmatlanok. A Tisza mentén sertéseket tartanak, makkal, gyümölccsel és hallal hizlalják. Szabolcsban - bár sík vidéken terül el sok a makkos erdő. Ehhez Schemberger hozzáfűzte: „Igaz, hogy sok a makkos erdő, de nem terem annyi makkot, hogy a sertések kiteleltetésére elég legyen. Van a hizlalásra más termény is, legbővebben a törökbúza, indián búza vagy kukorica, amelyet oláhul málénak hívnak. "131 A XIX. század első harmadában a Nyírség homokos területén eléggé hamar és általánosan elterjedt a burgonya termesztése, amely aztán másfél évszázadig a táj speciális terménye lett. Ezt követte a dohány mind az uradalmi, mind a paraszti gazdálkodásban. A XVIII. század óta a környező hegyvidékről, Kárpátaljáról és a Hegyaljáról rendszeresen járnak le a vándormunkások aratni és csépelni természetbeni részesedésért, majd a XIX. század közepe táján e megyék váltak az északkeleti országrész éléstárává, s a mezővárosokban legkorábban a terménypiac fejlődött ki. A gabonakonjunktúra hulláma először Szabolcs megyét érintette meg, a XIX. század első felében. Szatmár és Bereg megyék árvizes, kishatárú falvafmég a század második felében is megmaradtak a naturális, paraszti önellátó gazdálkodás mellett. A középkor végén kialakult ugarfordulós, hármas nyomásos határhasználat azonban az egész megyében a XIX. század végén uralkodó gazdálkodási rendszer maradt. A nagyarányú tőkehiány miatt még az uradalmakban is szokásos volt a részes gazdálkodás, az igás parasztok a kapás növényeket felében művelték, míg az igátlan zsellérek, a szegénység a szántásértvetésért kézi munkával - itteni szóhasználattal - robottal fizetett. Az igazi uradalmi gazdálkodás legkorábban Szabolcs megye nyugati, mezőségi és Hortobágy melléki táján alakult ki. A XIX. század első évtizedében Polgáron és Szentmargitán az egri káptalan, Tiszacsegén a Vay család, Szentmihályon, Királytelek pusztán és Vencsellőn a Dessewffy-uradalom nagyarányú rideg marha-és juhtenyésztésre rendezkedett be. De még a Károlyiak ecsedi uradalmának gazdálkodását is az állattenyésztés jellemezte a XIX. század elején. A nem túl nagy méretű uradalmi gabonatermesztést a jobbágyok igás- és kézirobotja tette lehetővé. A kishatárú falvakban még szerény méretű uradalmi gazdálkodásra sem volt a 131 Bél Mátyás adatait a megye vezetőitől kapta, Schemberger az általa írottakat személyes tapasztalatból ismerte. 50 garas megfelelt 2 magyar forintnak.
