Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
A HAJDÚK ÉS BÁTHORI GÁBOR SZABOLCS ÉS SZATMÁR MEGYÉKBEN (1606-1613) Bocskai István 1606. december 29-én meghalt, anélkül, hogy a felkelése nyomán égetővé vált három kérdése, a bécsi és zsitvatoroki béke végrehajtása, a felkelés sikerét előmozdító hajdúság leszállítása, és az erdélyi trónutódlás ügye megoldódott volna. A hazai történetkutatás az utóbbi évtizedekben tisztázta a három kérdés bonyolult kapcsolatát. A két utóbbival a hajdúk letelepítése és lefegyverezése szoros összefüggésben állott, mert a Bocskai halála utáni bonyodalmakban a mintegy negyvenezer főnyi fegyveres hajdúsereget az egymással szemben álló felek; a fejedelemségért versengő Homonnai Bálint és Báthori Gábor; a koronás uralkodóval a trón megszerzéséért folytatott viszályban Mátyás főherceg; a zsitvatoroki béke végrehajtásának kikényszerítéséért a török hatalom fel akarta használni célja elérésére. A Bocskai által biztosított kiváltságaik végrehajtásának elhúzódása miatt a hajdúk pedig kész eszközül kínálkoztak annak, aki hajlandó volt támogatni ilyen irányú törekvésüket. Az ebből fakadó nyugtalanságuk miatt egy fél évtizedig nem volt nyugalom Felső-Magyarország királyi uralom alatt álló Tisza vidéki megyéiben; elsősorban Szabolcs és Szatmár vármegyékben. E két megyében Báthori Gábor uralkodásának utolsó évéig a hajdúság miatti zűrzavar nem is ült el. A Báthori birtokok nagy része Szabolcs és Szatmár megyékben volt. A fejedelem Erdély trónjának megszerzését a hajdúk támogatásának köszönhette. Moldvai és havasalföldi hadjárataiban, uralmának biztosításában is főleg rájuk támaszkodott. A hajdúk elpártolása volt a bukásának egyik oka, és a halálát is azok okozták. (1613. okt. 27.) 1 Bocskai halála után, 1607 első hónapjaiban az adománylevelei alapján való letelepítésükre mintegy tízezernyi adományos, és e számot talán kétszeresen is meghaladó bizonytalan sorsú hajdúság nagy része Gömör, Borsod, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Bereg és Ugocsa megyékben várta sorsa eldőlését. Ezek a megyék és az ott levő várak, s városok a bécsi béke értelmében a fejedelem halála után ismét királyi uralom alá kerültek. Thurzó György nádor 1607. február 17-én értesítette Szabolcs megyét, hogy a Tiszán túl való föld átvételével Dóczy András Bars megyei főispánt bízta meg. A megye küldöttei menjenek Kassára, „kikkel minden dolgot jól végezhessenek" 2 1 A tisztázáshoz legtöbbet RÁcz, 1969. 57., 64., 69-79., 80-81., 89-90., 94-96. járult hozzá.; Vö. még NAGY, 1986. 183-184., 190-191. 2 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 25. No. 3. Kassa, 1607. febr. 15.
