Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

László Géza: Szatmár vármegye önkormányzata 1848/1849-ben

akik a testület tagjainak választása idején semmilyen hivatali tisztséget nem viseltek, tehát csak gazdaságuk jövedelméből éltek. E nemesi birtokosok közül korábban 23an töltöttek be valamilyen vármegyei hivatali posztot. A nem nemesek, azaz a polgárok soraiból is kihagytam 28 birtokost, mivel foglalkozásuk alapján őket az értelmiségiekhez, vagy a kisebb hivatalnokokhoz számoltam (1 árvagyám, 3 ügyvéd, 9 községi jegyző, 15 községi bíró). Két ismeretlen jogállású ügyvéd birtokost szintén csak az értelmiségiek között szerepeltetek. 65 Ua. mint a 64-es jegyzetben. 66

Ajtay Sámuel (Nagyvárad, 1774. - Szatmárnémeti, 1881. I. 8.): ügyvéd, 1807-től számtalan munkája jelent meg az élet különböző területéről. (Ferenczy János: Irodalom, tudomány, művészet. In: Szatmár-Németi sz. kir. város. Szerk. Borovszky Samu. Budapest, [1908.] (a továbbiakban Ferenczy, 1908.) 101.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 1. köt. Aachs-Bzenszki. Budapest, 1891. (a továbbiakban Szinnyei, 1/1891.) 94-95. has.) 67 Asztalos György (Nagykároly, 1822. X. 28. - Nagykároly, 1918. II. 10.): ref. lelkész, szép-, szak- és újságíró. 1846-tól nagykárolyi segéd-, majd 1847-től rendes lelkész, 1859-től egyházmegyei jegyző, 1860-tól esperes. (Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. 1. köt. Aachs-Bálint Rezső. Budapest, 1939. 880. has.; Szinnyei, 1/1891. 285-286. has.; Vendé Ernő: Irodalom, tudomány, művészet. In: Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest, [1908]. (a továbbiakban Vendé, 1908.) 353.) 68 Dienes Balázs (Szamosszeg, 1823. III. 4. - Nagydobos, 1898. VIII. 5.): ref. lelkész, pedagógus, 1847-tÖl, mint segédlelkész a nagykárolyi református gimnázium igazgatója. Több egyháztörténeti publikációt közölt. (Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 2. köt. Caban-Exner. Budapest, 1893. 866. has.; Nagydobosi ref. egyházközség anyakönyve.) 69 Kiss Áron, Hegymegi (Kisnamény, 1815. XI. 2. - Debrecen, 1908. V. 30.): ref. püspök, egyházi író. 1843-tól porcsalmai ref. lelkész, 1848-ban tábori lelkész és a Szatmári Egyházmegye főjegyzője, 1860-tól esperese, 1892-től a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, 1899-től főrendiházi tag. Jelentékeny irodalmi munkássága van. (Ferenczy, 1908. 124-125.; Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. 16. köt. Budapest, 1995. 531-532. has.; Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Szerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1967. 923-924. has.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 6. köt. Kende-Kozocsa. Budapest, 1899. (a továbbiakban Szinnyei, 6/1899.) 259-262. has.; Vendé, 1908. 373-374.) 70 Kovács Edvárd (Szatmár, 1823. V. 18. - Szatmár, 1898. IV. 29.): nemes, földbirtokos, ügyvéd, újságíró, 1843-tól szolgabíró, Petőfi Sándorné Szendrey Júlia barátnőjének Térey Máriának a férje, 1869-től királyi tanácsos, mintegy nyolcezer kötetes könyvtár tulajdonosa. (Ferenczy, 1908. 128.; Szinnyei, 6/1899. 1207-1208. has.) 71 Mándy Péter (Mikola, 1784. XI. 7. - Szatmár, 1873. II. 3.): nemes, földbirtokos, jogász, újságíró, könyvgyűjtő, németül, franciául és olaszul egyaránt beszélt, 1810-tŐl Szatmár vármegyei másod aljegyző, 1823-tól főszolgabíró, 1842-től másodalispán. Saját költségén több mint 50 jobbágyházat épített. Alapítványokat tett és támogatott. Közeli jó ismeretségben állt Kazinczy Ferenccel, Kölcsey Ferenccel és Fáy Andrással.