Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1718. február 27. - 1718. december 30
Hely és dátum nélkül. [Olcsva, 1718. március 7.]1 (MNL OL P 398. No. 37 476.) 463. Hetfűn estve tájba Édes Szívem! Szintén ma kérésé it Kegyelmedet Kállai Uram, s hogy nem találta, megyen ara. A többi is, tudom, mind utánna csődül, ha it nem leli. Szintén most veszem, Szívem, Kegyelmed levelét, nem is mehetek már Gelényesbe, mert Gróf Betlen Uram tisztjének levele egymást éri. Kegyelmedet tudakozza, s csak visza kel jűnöm. Én szívesen is látom, de bezzek[!] van is bajom, mert it a világon semmi sincs. Legnagyob, hogy kenyér nincs, s nem is csépelnek. Idegen nyomtatot, akik it voltak is, elbocsátotta, csak a jobbágyot várja. Se vetés, se kenyér nem lesz, se rosta, sem semmi. Egy darabig comissiót sem adtam, de kölcsön sem szerezhetvén, csak Károlyba kellet küldenem. Az asztalokot ma mind kerestem, mégsem lelték meg mindeniket. A kuruc üdőbe, ha volt így felfordulva. Egy fele lába öszvecserélgetve, más fele asztala elsandítva, mégcsak szék sincs, akire üljünk. A devotion kívül is kételen vagyok divertálni. Adig hozatok holmit, s mihent hazajövök, azonnal eljűnek, s ez a magára gondatlan fiú is csudára van. Még Károlybul elküldtem Andrásit, se csismája, se nadrága, hogy hozzon. S hihető, othon nem voltak az árosok, s ezideig is odavan. Bizony, azt sem tudom, mit csinálok. Míg menyországba nem megyünk, úgy látom, így kel bajoskodni. Maradok, Édes Szívem, Kegyelmednek igaz hites társa Barkóczi Kristina m.p. Igen jó lesz, Szívem, a gelényesi segítség, a szép kevert földje had legyen jókor bevetve. A vín ökrököt, elveszek, ha befogja, s talán csak három ekéje van azon kívül, vagy anyi sincs.2 Aba semmi kétségem, Édesem, hogy nagy segítség a munkába a Kegyelmed otléte, s szükséges is, nem is bírna maga vélle. Ugyan az építést siratják a szőlők. Azelőt csak a szőlőt sem vihették végbe, szegíny Aszony elégszer mondta, s most építeni is kel. Andrási küldené, ha mit vet. Ügy vélem, Szőlőst van, bárcsak szerdán lenne it. 1A keltezetlen levél a tatárjárás után (ld. a pusztítás összehasonlítását a kuruc időkben elszenvedett károkkal), és anyja állapotának súlyosbodása idején íródott. Mivel Károlyiné február végén és március 1-jén Gelénesen volt, jelen levelét pedig Olcsváról egy hétfői napon írta, az hazatérése után, 7-én kelhetett, mert 9-étől folyamatosan innen küldte leveleit. Ez az időpont azért is tűnik valószínűnek, mert Kállairól a 9-én datált levélben is említés történik. 2 az anyjának 268
