Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1723. február 4. - [1723.] december 8

Én most, Istennek hála, állapotomhoz képest tűrhetőképpen vagyok. Néha ugyan megnehezedik a lélegzetem, s néha sokkal könyebben van. Az leányom a gyermekekkel Baktán van, magam a sok dolog miá el nem mehettem. Ha valami jó üdő lenne, hetfűn szándékoznám Baktára, s onnét, ha Gelényesbe nem mehetnék a sok sártul s víziül, csak Olcsvára megyek.

Az eső töb egy hetinél, majd éjel-nappal esik. Kaszált fű felesen van, de csak egy szálat sem vehettek fel benne. Ocsván takartak szénát, de még sok híja ot is. Az téglavetésnek rósz ideje van. Máskínt is csudálkozásra méltó, az apát keresztjénél két hellyen is ástak kutat, ahol Kegyelmed mondotta, [de] két ember magossányira sem találtak vizet. Mindadig ástak, vagyon már, de a vidéknek rósz szerencse.

Az munka foly, amint foly, van a tisztek közt competentia, aligha hiszem, megegyezzenek. Idegenyek tülle, mindenek egyéb okát nem annyira gondolom, hanem, hogy más nemzetnek látszik, s ugyanollyan is. Egyébkínt állapotához seríny, csakhogy tompa az elme, akármit is nehezen fog meg, nemhogy adinve- niálna. Hogy sem egyiknek, sem másiknak nehéz ne legyen, a fiam által tétetem sokszor a dispositiót, ki is azt merem mondani, oly hajlandó a gazdaságra, mintha a szájábul köpte volna Kegyelmed, Szívem, a közmondás szerint. Ügy imitálja a Kegyelmed módját a dolgoztatásba, mikor recreatiójok vagyon, örömest is se- rínykedik benne. Bárcsak annak idejébe esztendeig foroghatna Kegyelmed mellet, nem lenne utolsó gazda, kit magam sem hittem volna. Ezzel, ugyan látható dolog, Kegyelmednek igyekezik kedvét tölteni.

Az ökrököt, úgy mondják, helyre híztak, sőt, majd a caniculába hitvánkozni kezdnek, úgy vélekednek. Három a szépjébe megdöglöt, negyedik megfordult, kettő most beteg, májjá avagy tüdeje rothad, amint megnézték.

Hutáson nem kel búsulni, hacsak meg nem másolják, annyin ígírkeztek. Lengyelországba is írattam a borokrul s az üvegesrül is, a commendansnak küld- vén, s megírván, mibe jár. Volonter küldtük a Polereczki levelét. Salétromrul kén gondolkozni, mert két mása is nem sokba elkél esztendeig, 4 fontot kíván legalábis egy hétre a kristály munkához, ha Kegyelmed szabadságot nyerhetne, hogy adnának Kálióba.

Minthogy új compot nem akar Gróf Gyulai Uram csináltatni, az új compot küldöm le, ha Kegyelmednek tetszik, Poroszlóra. Ez hamaréb elromlik, s akkor kételen lesz osztán csináltatni.

Az ínség1 nyakra-fűre dolgozik, már szaporodik is a vidékség, jó ízek van2 most, de pínzes munkást épen nem találni, se cséplőt, se nyomtatót. Egy szálat sem csépel a sváb is, minthogy, Szívem, it semmi oly luvak nincsenek, akin nyomtathatnánk. Jó volna idején gondolkozni a nyomtatásrul, ha ot Keszibe vagy Poroszlón volnának ara való lovak, mert félek rajta, hogy abban megfo590