Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1721. január 14. - [1721.] december 21

574.

Kolozsvár, 1721. július 28.

(MNL OL P 398. No. 37 342.)

[Külső címzés:] Az én Kedves Uram/zök, Grófi Károlyi Sándor Uramnak ő Kegyelmének szeretettel írám. Bátorkeszi.

Kolosvár, 28. Julii 1721.

Édes Szívem!

Az urasságok már kioszolván, Köleséri Uranzmal is beszéltem. Dolgát végezte szombaton, bizonyos embert küldtem ki, hogy Andrási jűjön be, s mihent érkezik, \sten segítségébül indulok. Szén/ Ignác napján várnám, ha jól menne az emberem. Szebenbe pedig most van bizonyos ember orvosságokért, a leányom betegülésére valóért is. Azt már megvárja Köleséri Uram, s úgy bocsát útra. Tapasztalható szíves affectiója csak megvan, ma nálla voltam, s meglátogattam a házánál. Orvosságai jó ideje nem élek, már adig recreálom magamot. Papirosmalom is van, s megjárom. Semmi ollyast nincs mit írnom, talán Irfm egybekerít magunkot is, csak indulásomrul tudósítani akartam Kegyelmedet, Édesem. Most mind tűrhető egészségbe vagyunk, Isten jóvoltábul.

Ezzel maradok Kegyelmednek, Édes Lelkem, igaz hites társa

Barkóczi Kristina m.p.

575.

Kolozsvár, 1721. július 31.

(MNL OL P 398. No. 37 299.)

[Külső címzés:] Az én kedves Uramnak, Gróff Károlyi Sándor Uramnak ő Kegyelmének szeretettel írám. Bátorkeszi.

[Külső feljegyzés:] Az éjei a leányom jól aludt, Istennek hála. Reménlem, megfordul most egyszer a nyavolyája.

437