Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései elesik. Elvitték őt is a szanitécek, és sohasem tudtam meg: vajon életben maradt-e vagy meghalt. így magam maradtam egészen. Tisztjeink és altisztjeink nem szerették az önkénteseket. Tisztjeink csak akkor tekintették többe egy bakánál, ha nehezebb feladatot bíztak rá, altisztjeink pedig a tisztek kémjeit sejtették bennük. Ettől kezdve még beszélni is alig volt kihez. Estefelé visszavontak erről a helyről bennünket, ismét kezdődött a bolyongás. A következő nap frontváltoztatásokból áll, 4-5 fedezéket is ásunk. Pedig az idő is zordra fordul, esik a hó egész nap. Este mégis némi pihenőnk akad egy kis mélyedésben, ahová az egész III. zászlóaljat összevonják. A két századból (9. és 12.) álló zászlóalj parancsnoka Müller Emil százados. Este jó menázsit és rumot is kapunk, s egyben cigarettát is. Ez már baj! Ez rendesen az a selyempapír, amiben az átkozott parancs is van: Támadás! Úgy is lett. A menázsi és tartozékainak kiosztása után jön a parancs: Ötödikén reggel öt órakor a támadás folytatása az 508 méteres magaslat ellen. Reggelig még alszunk egy keveset. Hajnalban, még nem is szürkül, megindul a rajvonal a 450 méteres magaslatról az 508-as felé. Lassan nyomulunk előre az erdőben. Állandóan figyelni kell az ösz- szeköttetést és az előttünk elrejtve levő ellenséget. Szinte megkönnyebbülünk, mikor virradni kezd, pedig az még rosszabb, világoson az ellenség is hamarabb észreveszi a támadó csapatokat. így haladunk előre kilenc óráig. Ekkor egy mesterséges tisztás szélére érünk, melyen alig áll fa. Itt az oroszok vágták ki a fákat, hogy annak fedezete alatt ne lehessen előre nyomulni. Mikor a tisztás szélén, melytől 50-60 lépésre van az orosz állás, feltűnik rajvonalunk, elemi erővel tör ki a fegyver- és gépfegyvertűz, s borzadva látom, hogy körülöttem 15-20 ember jajgat, ordít, könyörög, imádkozik, s pirosra festi a szép, friss, fehér havat. Egy kivágott fatörzshöz igyekeztem, de ez a látvány minden bátorságomat elvette. Hirtelen levágtam magamat a földre. Éppen idejében, ekkor húzott el felettem egy csomó golyó, a gépfegyver ott kaszált. Újabb sebesültek estek össze, s már a földön az egész rajvonal.- Vajon hányán vagyunk épen? Nézegettem jobbra-balra, de nem láttam csak sebesültet és halottat. Ott maradtam fekve, kis ásómat a fejem elé tűztem a hóba, így legalább azt nem látják. Lassanként fázni kezdek. Nem messze tőlem egy nagyon vastag magános fa áll. Jó volna a védelme alatt kissé kitáncolni magamból a hideget! Már éppen elhatározom, hogy oda csúszok hason, mikor észreveszem, hogy ez már másnak is eszébe jutott. Éppen most emelkedik fölfelé mögötte egy baka. Alig táncol pár másodpercig, lövések csattannak, s szegény ordítva esik össze. Haslövést kapott. A szép, nagy, vastag fa belül korhadt volt. Lehet, hogy az oroszok ezt tudták is, azért hagyták meg. 26
