Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy Józsefné Oberländer Erzsébet visszaemlékezése

valóságot: a MÁV-állomás, Petőfi - Árpád utca vonalán hulltak a bombák, s a villanytelep szomszédságában lévő Babicz-kertre; Szenészi Gyula kollégánk háza az Arany János utca sarkán telitalálatot kapott, mikor délben a Sóstóról hazament, egy gödör volt az otthona helyén. Az Árpád utcán és az állomás épületében a híradós lányok sokan elpusztultak, a villanytelepnek és a dolgozóknak nem lett bajuk. A bombázás egypár métert csúszott el, így a sínek, a közlekedés lehetősége nem sérültek meg. (Szeptember 6-án évekig volt az evangélikus templomban gyászistentisztelet, az ötvenes években tiltották meg.)

Egyre zaklatottabbak lettek a napok, esténként nagy Sztálin-gyertyák lógtak az égen; Járossy néni és házvezetőnője, Mili néni, nálunk voltak a pincében, nem a biztonság miatt, de legalább nem voltak magukban. Olyan is volt, hogy mindnyájan kimentünk este a kórház mögé a földekre, félve a bombázástól. Jocó néha telefonált, Nagy Irénkéhez, de ő sem tudta, hogy mit kellene csinálni. Valamikor október első napjaiban, talán mikor már a csapatok átjöttek a határon, mi Emmuskával elhatároztuk, hogy - nagy naivan - elmegyünk a Klotild-ligeti villába, ahol nyáron laktunk. Az utazás már rettenetes volt, hátizsákok, zsíros bödönök, ideges, feldúlt emberek, a vonat ablakából este a férfiak torkolat-tüzeket mutogattak. Két és fél nap alatt értünk Pestre; Jocóék már nem voltak Piliscsabán, Pesten voltak, bevetésen, Kuzniarskiék fogadtak be minket, páratlan jósággal; s néhány nap múlva Etut és Keresztet is, mert Keresztapáékkal együtt ők is eljöttek; Keresztapáék egy ismerősük üresen maradt lakásába mentek, valahol a XI. kerületben. Pircsi a Villanyteleppel jött el, s a Tungsramban dolgozott tovább, illetve oda osztották be. Október 15-én délben hallgattuk a rádiót, nagy volt az öröm; ebéd után Jocó telefonált, hogy a Gellérthegy alatt állnak - nem tudnak, nem értenek semmit, de menjek oda, találkozhatunk. Járt a 61-es, vagy egy órát beszélgettünk, ott a Kis-Gellérthegy tövében. Mire hazaértem, megtörtént a nyilas hatalomátvétel, K. Willi elment a Velemben lévő családjához; Pircsi hordta a híreket a csodafegyverről; készült a Budapestet védő árokásás Csepel-szigeten. Pircsi öt perccel előbb jött át a Margithídon, minthogy felrobbant.

Jöttek a rettenetes hírek, Nyíregyháza pusztulásáról; újságból olvastunk Túróczy püspök mártírhaláláról, a templom istállóvá alakításáról. Budapesten rengeteg nyíregyházi volt, hiszen értelmiségi alig maradt a városban: csak a lelkészek, apósomék, Marssóék, Fehér Gáborné, Labossáék, Belfy Sári a kollégák közül, Tóth Pista a zsidó feleségével a tanyán bujkált. Jocó igyekezett a budai háztartást ellátni, krumplit, szenet, zöldséget hozott, küldött kenyeret rendszeresen. Kenyeret már egy éve haza is küldözgetett, s Pestre menve, mindig vitt Horváth Jánoséknak, s Kenéznek is. November közepe körül volt, hogy H. Juliskának Zsuzsi lánya született a mai Kútvölgyi kórházban. Férje, Berti, a fronton volt, H. Jánosék öregek, tanácstalanok és

39