Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
Sándor fiam az évi szeptember hóban beiratkozott Debrecenbe a III-ad éves jogra, és októberre egyszersmind mint egyéves önkéntes a tényleges katonai szolgálatra, ugyancsak az ő laktársával, Irinyi Pistával együtt, akiknek ellátásáról az öreg Irinyi Pista bácsi olyképpen gondoskodott, hogy a 39. gyalogezred kaszárnyája közelében, az úgynevezett Batthyány utcán kibérelt egy kisebb lakást. Melynek egy szobájában a két fiú közös felszolgáló legényükkel honolt, a kisebb végében pedig egy részükre felfogadott gazd- asszony, aki egy meghatározott havi fizetésért reájuk mosott, takarított és rendes koszttal mindhármukat ellátta. Én ily módon csak a szokott 22 forint havi ellátási díjat fizettem Pista bácsinak, ő pedig egész pensióval [teljes ellátással] kezelte a freiviligos [szabadságban, kötöttség nélkül élő] urak ügyeit. Ami nekem nagy könnyebbségemre volt, a fiúknál pedig azt eredményezte, hogy azon egy évben, ti. 1887. június hó végén levizsgáztak a jogi osztályból. Azon évi szeptember hó végén pedig a tiszti Prüfimgot [vizsgát] tették le, és mindketten mint szabadságolt állománybeli, császári-királyi leidinandok [hadnagyok] járták a 4-ik jogot. * Ezen való méltó örömünket azonban megint megelőzte egy reánk nézve kedvetlen körülmény. Ugyanis e füzet 50. lapján említve volt, hogy amidőn Laskay vöm tönkrement, az elárverelt vagyonai árából nem fedezett adósságokba általam fizetett háromezer forinton felül még Nyíregyházán 500, a kemecsei népbanknál pedig 700 forint tartozása maradt fedezetlenül, melyekért én és első nejérőli sógora, Zoltán Imre voltunk kezesek. Amire hárman magunk közt abban állapodtunk meg, hogy én a kemecsei, Zoltán pedig a nyíregyházi tartozást törlesztgessük tehetségünk szerinti arány szerint. Én a kemecseit le is törlesztettem, Zoltán azonban, amint a Laskay halála után kitűnt, csak a kamatait fizette a nyíregyházinak. De azt is saját bevallása szerint mindig bevasalta Laskaytól. Amidőn pedig Laskay meghalt, nemcsak nem fizetett, hanem kezességet sem vállalt el többé arra nézve, hanem engedte, hogy az egyesület által bepereltessünk. A pernél azután nemcsak eltagadta, hogy ennek a kifizetését ő vállalta el, hanem erre a szemtelen hazugságra törvény előtt hamisan meg is esküdött. Mely hivatalos eskületételnél csak azért jelentem meg, hogy hadd lássam, hogy ősmagyar családból származott földesúr hogy teszen le hamis esküt, és veszíti el a becsületét rongyos 500 forintért, és hogy szemébe köphessek. Amit meg is tettem, és szemtől szembe ott, Fazekas László törvényszéki bíró előtt kívántam neki, hogy úgy segítse őt az Isten, ahogy ő azt, mint hazug és hamis esküvő megérdemli. Be is teljesedett rajta, amit kívántam akkor haragomban neki, mert néhány év múlva csakúgyan tönkrement. Én azonban szorgalmam után még ezt is leküzdöttem idővel. * 1887.év Az év kezdetén megkapta Piroska leányom Szabolcs megye hatóságának 881/887. K. számú végzését, mellyel értesíttetett, hogy elhalt férje után teherként maradt jegyzői nyugdíj hátránya töröltetik, de nyugdíj iránti kérelmével elutasíttatik, mivel férje 5 éves szolgálati időt nem töltött be. így őt a jegyzői nyugdíj szabályrendelet 16. §-a szerint nyugdíj nem illeti. Egyidejűleg a községnél bent lévő fizetésének kifizetésére Tass község utasíttatik, melyből egy rész az elöljárók által megküldetvén, a többire nézve halasztást kémek következő őszig. 114
