Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Pillanatképek Károlyi György itthoni életéből (1835. június 7. — 1836. május 14.) - „...jövet s menet közt..."

A gazdaságban még egypár óráig jártam, némi javításokat és előmenetelt vettem ugyan észre, de az egészben még e tárgyban nagyon hátra vannak uradalmim, és azért két esztendei távollétem után nem hiszem, hogy nagy resultátumokat [eredményeket] fognék tapasztalni. Az egész csak olyan magyaros háromfordulói gazdaság, de ha ezt legalább rendesen folytatják, és a főtiszt a felette nagy elprédálást és lopást gátolhatja, bizonyosan kétannyit fognak jószágim hozni, mint annak előtte, amikor a praevaricatio in infinitum [a végnélküli visszaélés] ment. Estve Bars vármegye utolsó gyűlés jegyzőkönyvkivonatát — mely éppen elmenetelemkor jött kezemhez — olvastam. Nem tagadhatom, hogy a vármegye lelkesen és példás egyetértéssel vitte ezen nevezetes tárgyat, és valóban példának szolgálhat a többi jurisdictióknak [törvényhatóságoknak], hogy kell a megtámadt követet védelmezni, és a szabadságot fenntartani. így tehát a kormány egy nagy csapást kapott, adja az Isten, hogy resensusbúl extremumokra [felháborodásból szélsőségre] ne fakadjon, és azon eszközökre, melyekkel disponálhat [rendelkezhet], ti. a fizikai erőhöz ne nyúljon. Az ellen minden vármegyei energia semmivé lesz. Én valóban csudálom, hogy Balogh gyűlésbe való járása ellen nem tett semmit. Most már azt hiszem, hogy az országgyűlés még egy ideig eltart, hogy az urbáriumot még befejezted, s csak akkor oszlatja szét. De azután nem hiszem, hogy oly hamar kapnánk megint diétát, mert tapasztalásbúi tudja az uralkodás, hogy sok évekig elhúzhatja országgyűlés nélkül, és neki pedig bizonyosan komótosabb országgyűlés nélkül uralkodni. Bátor, augusztus 4. Már most az úgynevezett gazdasági utamhoz fogtam, és reggeltől estvéig csak birka, takarmány, behordás, nyomtatás és más effélékkel foglalatoskodom, úgyhogy alig lesz valami feljegyzésre méltóm most egy ideig. Igaz, hogy minthogy már rég nem próbáltam ezen jószágim bejárását, eleinte szinte furcsán és inkább unalmasan esik. Minthogy a rövid idő alatt, melyet ezen utamnak szántam, birtokim minden legcsekélyebb részeit is meg akarom tekinteni, elég dolgom lesz, és foglalatosságom lévén, az idő hamar fog elmúlni. Jól tudom, hogy rám nézve ennek nagy haszna nem lészen, mert aki tiszt csalni akar, hacsak felette ügyetlenül nem teszi, az én megjárásom és visitatióm [látogatásom] által nem fog hátráltatni, mert magamtól nyilván nem akadok rá. De fő célom az önmegnyugvásom, mert mint földesúr és annyi emberek úgyszólván atyjok, kötelességemnek tartom alattvalóimat és jobbágyimat jelenlétem által megvigasztalni, és bajokon, kereseteken vagy rajtok netalán esett igazságtalanságokon segíteni, és azokat tehetségem szerént enyhíteni. ítéletem szerént ez a csekély terhem, melyet a