Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
INFRASTRUKTÚRA
nak. Ha a palavessző hegye elkopott, otthon a kőlépcsőn addig dörzsöltük, amíg az tűhegyes lett. Június 29-én volt az iskolai záróünnepély, a vizsga. Már előre izgultunk, hogy jól feleljünk ezen az első szellemi tornán. Szépen felöltöztettek, és a szobalánnyal elküldtek Berta Károly „Virágcsarnok"-ába, hogy az ott már előre megrendelt jó nagy rózsacsokrot átvegyük és elvigyük az iskolába. A folyosót és az osztályt új szag járta át, a budiból kiáramló bűzbe a legkülönfélébb virágok illata vegyült. Lassan megteltek a padok, mi gyerekek a félelem hatása alatt rendkívül csendesek voltunk. A szülők és a vendégek a teremben elhelyezett székeken foglaltak helyet. Az enyémek is ott ültek, de én a meghatottságtól alig pislogtam feléjük. Bevonult az iskolaszék 124 , a vendégek elfoglalták helyüket a feldíszített hosszú asztal mellett. A tanító bácsi a padok előtt várakozott. Az iskolaszék elnöke felszólította a tanító urat, kezdje meg a vizsgát. Minden remekül ment, a gyerekek is belemelegedtek, értelmesen feleltek. Az iskolaszék tagjai gratuláltak a tanító úrnak, majd a szülők köszönték meg a gyerekekre fordított fáradságot. Második osztály Gyorsan repültek a napok és hetek, eltelt a nagy vakáció, és következett a kötelesség, az iskola. Beírattak a második osztályba, ahol Bodnár Lajos (Lojzi bácsi) volt a mester. Merőben más eszközökkel dolgozott, mint Hoffmann tanító úr. Lojzi bácsi jó pár évtizede tanítóskodott már, nevelte népes családját, tanított elkeseredetten. Sokszor türelmét vesztette, ilyenkor csattogott a nádpálca, tennészetesen én is kikaptam egypárszor. Kétszer a padon kellett hasra feküdnöm, és a fenekemet csépelte Lojzi bácsi. Háromszor körmöst kaptam, ennek a technikája az volt, hogy a bal kéz ujjbegyeit össze kellett fogni, és oda zúdult a nádpálca. Azért kaptuk a körmöst bal kézre, mert ha jobb kézre mérte volna .ki, pár napig nem tudtunk volna írni. Egyes gyerekek, mikor érezték, hogy jön a seggreverés, úgy igyekezték annak csípősséget mérsékelni, hogy egy óvatlan pillanatban báránybőr kucsmájukat nadrágjuk hátulsó részébe csempészték. Tízpercben megkérdeztem tőlük, fájt-e a verés. „Egyáltalán nem fájt" — felelték. „Hát akkor miért ordítottatok olyan keservesen?" „Azért — jelentették ki —, hadd higgye Lojzi bácsi, milyen erős." Nagyon sajnáltam, hogy nekem nem volt báránybőr kucsmám. Az osztályban a drákói szigor ellenére semmi fegyelem nem volt. 124 Az iskolaszék az a hatóság, amely által a polgári és a felekezeti község ellenőrzi az általa fenntartott népoktatási tanintézetben folyó munkát. Legalább 5 tagból áll, akiket a település írni-olvasni tudó lakosai közül a községi képviselőtestület, illetve a hitközség képviselőtestülete választ. A felekezeti iskolaszéknek ezenkívül tagja az illetékes lelkész is, a polgári községinek pedig minden helybeli hitfelekezet lelkésze és a községi népiskolai tanító vagy tanítók.
