A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Gottfried Barna: Szántó Lőrinc székely tüzér visszaemlékezése katonaidejére, 1911–1914
Szántó Lőrinc székely tüzér visszaemlékezése katonaidejére, 1911—1914 Egy gondolat erejéig nézzük meg Szántó Lőrinc, itt nem közölt rövidebb visszaemlékezését! Abban bevonult Brassóba, a háborút elkezdte Galíciában és befejezte Verdunnél, az eltelt majd kilenc évről, szolgálatról, háborúról, haditettekről, kitüntetésekről egy sort sem írt. Bővebben kifejtette azonban a negyvenes évek második felétől az ötvenes évek közepéig őt ért megaláztatásokat. Ahogy apja, Ábrahám a rossz időről, a silány termésről, úgy Lőrinc szintén a nehézségekről, negatív élményekről írt abban többet. A hosszabb visszaemlékezés néha katonásan feszes, pattogó, a mellékest, fölöslegest nem tűrő rövid mondatai között itt-ott előbújnak az érzelmek, a humor, a székely újonc bizonyítási és tudásvágya, hivalkodást nélkülöző öntudata és büszkesége. A vizsgára el nem utazó tanuló és a „templomozást" elmulasztó katona szégyenkezése, amely nem más, mint a tisztesség jele. A Székely Hadosztály történetét kutatva, arról a Székelyföld c. folyóiratban publikálva9 tettem 2008-ban arra kísérletet, hogy megtaláljam a Hadosztály alegységeként harcoló Szántó-különítmény parancsnokának születési helyét, illetve megpróbáljam beazonosítani őt. A lap olvasója, a Csíkszeredái Léstyán Dénes nyugalmazott pedagógus segítségével jutottam el Szántó Lőrinc Magyarországon élő unokájához, Szántó Lajoshoz, aki volt szíves megengedni, hogy lemásoljam dédnagyapja és a nagyapja írott hagyatékát. A forrást olvasva úgy éreztem, hogy megtaláltam a különítmény parancsnokát. Van azonban a rövidebb visszaemlékezésben két adat, amely cáfolja a megérzést, a „hipotézist". A háború végével kapcsolatban ezt írta: „1918 szeptemberében szabadságra engedtek Verdun alól. Metzben ültem vonatra, október elején érkeztem haza 30 napi szabadságra. Táviratilag a szabadságokat meghosszabbították, mert már megtörtént az összeomlás. Többet nem mentem vissza." Máshol: „1919. március 15-én községi adószedő pénztárnoksággal bíztak meg..Ha ebben az időszakban, 1918 végén, 1919 első felében otthon volt, akkor nem lehetett ő a különítmény parancsnoka. Az is egyértelmű viszont, hogy ha volt valami, amit mindenáron el kellett hallgatni, titkolni - akár a család előtt is -, az a Székely Hadosztályhoz való tartozás volt. A dokumentum szövegén csak a legszükségesebbnek ítélt formai, nyelvi változtatásokat hajtottam végre. Itt szeretném köszönetemet kifejezni Szántó Lajosnak, Szántó Istvánnak és családtagjaiknak, valamint Léstyán Dénesnek, aki nélkül nem jutottam volna el a Szántók emlékeztetőihez. * * * 9 Gottfried Barna: Kurucok és internáltak. Székelyek a vörös és a nemzeti hadseregben. Székelyföld, 2008.1. sz. 110-112. 77
