A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Gottfried Barna: Szántó Lőrinc székely tüzér visszaemlékezése katonaidejére, 1911–1914
Szántó Lőrinc székely tüzér visszaemlékezése katonaidejére, 1911-1914 a jósnőhöz.14 Rajtam volt a sor. Bementem. Mondhatom, nagyon csinos, szép és fiatal volt Elvira jósnő, kérte a bal kezemet. Elkezdette mondani, hogy udvariok leányoknak, de udvarlásom hiábavaló, mert be vagyok sorozva, mégpedig a tüzérséghez15 vagyok beosztva. Bevonulásom után csakhamar fognak előléptetni. Katonáskodásom hosszas lesz. Sok kitüntetést kapok. Sok mindent megmondott. Jött a behívó, k. u. k.16 ART Feldkanonen Reg. No. 34. Brassó [cs. és kir. 34. brassói tábori ágyúsezred].171911. október 1-jén jelentkeztem Székelyudvarhelyen, ahonnan két nap múlva vittek a fent nevezett ezredhez. 1912 áprilisában vormeister18 főtüzér, irányzó [beosztás]; 1912 szeptemberében korporai,19 tizedes; 1913 márciusában zugsführemek, szakaszvezetőnek léptettek elő. Ezredparancsnokom Emmanuel Wertz, ütegparancsnokom Heinrich Koch, aki egy szó nem sok, annyit sem beszélt magyarul. De nem is tudott. Áldott jó emberek voltak. Én nagyon szerettem őket, különösen ütegparancsnokomat. Ő nem tudott magyarul, én nem tudtam németül, és mégis én voltam a szolgálatvezetője. A szászok nem bírtak német nyelvtudásuk dacára sem velem versenyezni. 1914 augusztusában mentünk a harctérre. Elvirának igaza volt mindenben. Megérkeztünk egy este a külvárosi kicsi állomásra, bevonulás, Brassó, 1911. október elején Platz József és Tartler János altisztek vezetése és parancsnoksága alatt. A [katona]ládákat vállra szedve menénk a kaszárnya felé. Megérkeztünk az udvarra, ahol vártak a számvivők, gazdasági feladatokat ellátó 14 Szántó Ábrahám halotti „anyakönyvi" bejegyzése szerint a jósnőtől nevetve kijövő (őt kinevető?), a feleségét hozzá be nem engedő Szántó József abban az évben, 1911 decemberében, 54 évesen meghalt. 15 A Monarchia tüzérsége a háború előtt és kezdeti időszakában elavultnak, elhanyagoltnak számított. Az előretörésre, támadásra kiképzett, nevelt gyalogságnak nem adhatott megfelelő tűztámogatási, oltalmat. Nem rendelkezett olyan lövegekkel, amelyek lőtávolság és tűzgyorsa- ság tekintetében korszerűnek számítottak volna. Tüzérségünk sem minőségben, sem mennyiségben nem érte el a többi európai állam tüzérségének színvonalát. Ellentétben velünk, pl. az orosz és a szerb hasonló fegyvernem is rendelkezett a legkorszerűbb lövegekkel, elavult eszközeiket csak előkészített állásokban használták. A mozgósítás előtt negyvenkét cs. és kir. tábori ágyúsezred volt, amelyek általában 5-5 ütegből álltak, egyenként hat löveggel. A tábori ágyúsezredek a 8 cm FK M.5, illetve M.5/8 (1905-ös mintájú 8 cm-es) tábori lövegekkel voltak felszerelve, amelyek öntött bronzcsővel és hátrasikló talppal rendelkeztek, legnagyobb lőtávolságuk 6200, illetve 7000 m volt. 16 kaiserlich und königlich (császári és királyi) 17 1885. május 1-jén alakult a 8. tábori tüzérezredből a 23. önálló ütegosztály, majd abból 1894. január 1-jén a 34. hadosztály-tüzérezred, 1908. április 6-án lett 34. tábori ágyúsezred. A teljes ezred Brassóban állomásozott. 18 főtüzér 19 káplár, azonos a tizedessel 79
