A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Láczay Magdolna: Falusi életminták egy református parókia diáriumában
Láczay Magdolna lelkész és a jegyző is, akik bekerülhettek születésük vagy foglalkozásuk révén is. Más iratok több nemesről tudnak, de a forrásaikat nem ismerjük. Érdekes a szabadságharc előtt és alatt készült névsorok összevetése. A nemzetőrségbe jelentkezőknél14 figyelembe vették a vagyoni állapotot is, és ekkor 12 név került a faluból a listára. Most is köztük van a lelkész és a jegyző. Eszerint úgy tűnik, rajtuk kívül nem jelentkezett egyetlen nemes sem a nemzetőrségbe, ami szinte kizárható. Itt már nem segít a megítélésükben az urbárium 1772-ben felvett jegyzéke, ezért más módon kereshetjük a választ. A nemzetőrségbe felvetteknél is nagyjából a későbbi választójog kritériumait figyelték, azaz legalább negyed telekkel, házzal vagy saját műhellyel, földdel rendelkezzen, vagy annyi pénze legyen, hogy az „abból húzott jövedelme" (a haszonélvezet vagy a bérletbe adás összege, esetleg a tőke kamata) azokkal arányban álljon. A két falusi elöljárón kívül e feltételeknek a dokumentum szerint tízen megfeleltek, és odaírták, hogy földművesek. Lehetnének - az új törvények értelmében - felszabadított jobbágyok, de nem tudjuk, hogy kinek a jobbágyai lettek volna, a földesuraik nem ismertek, vagy elképzelhető lenne, hogy olyan egytelkesek, akik az új törvény életbe lépése után már nem rendelkeznek a kívánt cenzussal. Más településeken ilyen birtoktalanná vált egykori nemeseknél odaírják, hogy régi jogon jelentkeznek. Esetleg más magyarázat is lehetséges? A további vizsgálódással ezt kutatva a következőt tudtam meg. Valamennyien gyalogosnak jelentkeztek, és a pap kivételével - saját nem lévén - mindnyájan a megye fegyvereivel akartak harcolni, és vállalták az önkéntes nemzetőrségbe való besorolásukat is. Ez azt jelentette, hogy nemcsak a falujukban vállalják a rend fenntartását, hanem más településekre is elmennének, ami ellátással, kevés jövedelemmel járt. Általában családos férfiak jelentkeztek: Batári György 47, Batári Imre 30, Borbély István 44, Kéri István 22, Szilágyi János 50, Tétsi Ferenc 48, Tóth Mihály 41, Vas András 42, Vas P. István 42 éves. A már említett kurrentális könyv, amit a jegyző vezetett, őrzi az akkori falusi elöljáróságot. Eszerint 1843-ban a főbíró Vas András, törvénybíró Szilágyi János, hites Vas János, Pásztor Ferenc, Kéri Ferenc, Ősz Mihály, Batári Imre, Batári György, ifj. Batári István, N. Vas György, Kováts Péter, Tétsi Ferenc és Pethe János. Elképzelhető lett volna, hogy csak a nevek egybeeséséről van szó, nem ugyanazokról a személyekről, illetve hogy az elöljáróság nincs jelen az új rend kialakításának a védelmében? Aligha. Sokkal valószínűbb, hogy egy családból egy nevet vesznek fel, vagy, hogy nem rendelkeznek többen a feltételekkel, hogy a polgári jogot megszerezzék. 14 Láczay Magdolna: A nemzetőrség szervezése Szabolcsban 1848 nyarán. Szabolcs-szatmári Szemle, 1977. 2. sz. 65-73. 112
