Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Gottfried Barna: Kurucok és internáltak Székelyek a vörös és a nemzeti hadseregben, ill. román fogságban, 1919-1920

Szántóék feltűntek a vörös hadseregben is. Kóréh említi,

38 hogy július végén, a tiszai átkeléskor a különítmény megtámadott egy román páncélvonatot. Bátor, vakmerő, talán meggondolatlan akció volt ez. Ötven, kézifegyverekkel, legfeljebb géppuskával felszerelt gyalogos, a lövegekkel, gépfegyverekkel ellátott mozgó erőd ellen. A túlerő szétszórta őket, viszont a páncélvonatot visszafordulásra kényszerítették, később újra összeverődtek és folytatták harcukat. Sem a hadosztályba, sem a 2. dandárba, sem a Dunán átkelt Székely Dandárba nem tagozódtak be. Mindig ott voltak a támadásban legelöl, visszavonuláskor leghátul. Parancsnokságaik (ez papíron értendő) úgy látszik megszokták a kis csoport függetlenségét, önállóságát. Nyugat-Magyarországon aztán megváltozott a helyzet. Győrszentivánon - mivel a különítmény még ott sem akart a Székely Dandárba betagozódni - két székely század, két géppuskás-szakasszal megerősítve vonult ellenük. Szántó parancsnokot és segédtisztjét letartóztatták és átadták a hadbíróságnak, a legénysége pedig beolvadt a dandárba.

39 Szántó parancsnok további sorsa - egyenlőre - ismeretlen. Vajon az ő legényeit vezényelték-e 1920-ban erdei munkára Zemplén megyébe, mint, akik kezeihetetlenek voltak a nemzeti hadsereg számára? Az internáltak Az „árulás" Hosszasan lehetne citálni az 1945 utáni magyarországi történetírásból azokat a tanulmányokat, cikkeket amelyek a hadosztály fegyverletételét árulásként értékelik. A román támadást követő katonai helyzetet elemezve arra a következtetésre jutnak, hogy a vörös hadsereg vezetésének hadmüveletekre vonatkozó elképzeléseit a hadosztály fegyverletétele hiúsította meg.

40 A vörös hadsereg számára nem maradt más megoldás, mint a Tiszán való átkelés, a visszavonulás. Kétségtelen, tagadhatatlan tény, hogy a hadosztály fegyverletétele tovább nehezítette a sebtében összetákolt vörös csapatok helyzetét. Nézzük a tényeket! ATécső és Belényes közötti frontot egy békelétszámra (1000012000 fő) feltöltött, hiányosan felszerelt, ellátási nehézségekkel küzdő hadosztály védte, amely létét az önálló kezdeményezéseknek, az önkéntességnek köszönhette. Politikai támogatás nélkül (kivételek: a Székely Nemzeti Tanács, valamint Friedrich István, Bartha Albert, Festetics Sándor), az ország lakosságának közönye mellett állt az aktuális demarkációs vonalon, hosszú hónapokon át. Fegyverzet, megfelelő ellátás, erősítés helyett bizalmi férfiakat, majd politikai megbízottakat kapott. A forradalom, a politikai változások, a Károlyi-érát jellemző belpolitikai harcok, az ezek következtében hozott katonapolitikai, 38 KÓRÉH, 2000. 391-392. 39 VeML, XIV. 10. 3/1. 176. 40 SIKLÓS András: Magyarország, 1918/1919. Bp., 1978.