Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Gottfried Barna: Kurucok és internáltak Székelyek a vörös és a nemzeti hadseregben, ill. román fogságban, 1919-1920

ügetésben, közben az úton háromszor lekapcsolva és útszélről tüzelve, kb. 8 km-re a gyalogos vonal elé mentünk. Egész idő alatt (ezen a napon) két srapnelt kaptunk, s egy puskalövést se, holott egy bátor géppuska az egész ügető üteget lekaszálhatta volna. "

25 Fogarassy László Verbőczy megállapításait idézve, a következőket írja: „ ...a visszavonuló románok pánikban vonultak vissza, amiről az eldobált lábbelik nagy száma is tanúskodott, a zsákmányolt anyag között volt számos francia eredetű golyószóró és többek közt egy póparuha is. "

26 Ebben a hadműveletben tűnt föl a 2. (székely) dandár többi egysége is. Július 11-én azt a feladatot kapták, hogy a román frontot a Sajó-Tisza torkolat és a Tiszakarád közötti vonalon ellenőrizzék. Július 18-án szállították a dandárt az északi frontra. Az Aboson (Sáros megye) kivagonírozó székelyeket 20-án dobták harcba. A hadászati cél a Kassa-Abos-Eperjes vonal áttörése volt, ez estére megtörtént. A támadó alakulatok elfoglalták Kassabélát, Kassahámort (Abaúj-Torna megye), a ladnai völgyet megtisztították a csehektől. Másnap a Siroka-Kisvitéz-Nagyvitéz (Sáros megye) vonalon, a Branyiszkói-hágó előtt álltak. 23-án leállt a támadás, a Kluknó előtt lévő székelyek nem értették, hogy miért. Aztán jött a hír, idézzük Kóréh Endrét: „Későn este jöttünk rá hol a baj: a nyolcas vörösök egyszerűen otthagyták a frontot, és magukkal sodortak más vörös ezredbelieket is. Meg kellett állni az offenzívának; még szerencse, hogy a 11/21. székely zászlóalj hirtelen elállta a rést és a Hrabkónál előnyomuló cseheket visszadobta. "

27 Aztán jött a fegyverszünet és a kiürítés híre, a tanácskormány feladta az összes addig visszafoglalt területet. Július 28-án a székelyek Eperjesen - a csehek bevonulásáig - rendfenntartó feladatokat láttak el. Július 2-án már Szerencsen állomásoztak. A hónap második felében indult meg a tiszai offenzíva. A 2. dandár 20-án kezdte meg az átkelést. A 21. ezred Tokajnál jutott át és estére elérték Tímár, Rakamaz községeket. A dandár többi része Tokajtól délre kelt át és elfoglalta Tiszanagyfalut és Tiszaeszlárt. A Tiszadadánál harcoló 1/39. zászlóaljat a románok szétszórták. A július 24-én megindult a román támadás a tiszai hídfő ellen. A székelyek szívós küzdelemben, kézitusában verték ki az állásaikba betört románokat. Rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek el. A románok veszteségei is igen érzékenyek lehettek, hiszen 25-én nem merték megismételni a hídfő elleni támadást. Itt kell megjegyezni, hogy a tokaji hídfőn kívül az összes többi frontszakaszon a vörös csapatok vereséget szenvedtek és visszavonultak. A tiszai offenzíva összeomlott. AIII. hadtest parancsnoksága 25-én este a Nyíregyháza elleni támadásra vonatkozó parancsot adott ki, majd éjjel a visszavonulásra vonatkozót. A komoly 25 VeML, XIV. 10. 2/2. 95. 26 FOGARASSY László: Adatok a magyarországi román hadszíntér történetéhez. A Hermán Ottó Múzeum Évkönyve, 1966. VI. 27 KÓRÉH Endre: „Erdélyért" A székely hadosztály és dandár története. 1918-1919. [-11. kötet (a továbbiakban KÓRÉH, 2000.) Budapest, 2000. Magyar Ház. 369.