Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Gottfried Barna: Kurucok és internáltak Székelyek a vörös és a nemzeti hadseregben, ill. román fogságban, 1919-1920

A székely tüzérség ütegei a gyalogzászlóaljakhoz voltak beosztva a front különböző pontjain. Szabó Dezső ezredparancsnok a törzsével, a pótkerettel, a gazdasági hivatallal, a tüzérségi anyaggal április 16-án Szatmárnémetiben vette a visszavonulásra vonatkozó parancsot. 18-án vagoníroztak be és indultak el Nyírbátoron keresztül Nyíregyházára, 23ig maradtak ott. A szabolcsi megyeszékhelyen a vörösök Szabó Dezsőt haditörvényszék elé állították, és ki akarták végezni. Tévedésből. Igen, ők Nagy Pál ezredesnek vélték Szabót, akit hiába igazolt a tisztikara és legénysége. A haditörvényszéki tárgyaláson egy régi ismerőse felismerte, az ő személyes közbelépése mentette meg a tüzértisztet. Április 24-én, Demecserben értesült a fegyverletétellel kapcsolatos döntésről. Szabó őrnagy kijelentette, hogy a tüzérezred nem teszi le a fegyvert, inkább tovább harcolnak.

13 Ettől kezdve a hadosztálytól parancsot nem kapott, maga intézkedett és vezette vonatát Kálkápolnára, ahova 26-án reggel érkeztek meg. Szabó Dezső ott átvette az állomás-parancsnokságot, a hadosztály megmaradt, gyülekező részeit felfogta és elhelyezte. Május 4-én Aszódra mentek, ahol megszervezték a 38. tüzérezredet. Ettől kezdve a tüzérezred a 2. dandártól elkülönítve tevékenykedet, csak júliusban csatlakozott hozzá. A IV/1. székely zászlóaljról - amely később a 2. dandár III. zászlóalja lett - keveset tudunk. Bydeskuthy Sándor százados említi visszaemlékezésében,

14 hogy az 1. és a 3., valamint az árkász század és a tisztek többsége megtagadta a fegyverletételt és Csap felé menetelve elhagyták Demecsert. A1/24. zászlóalj katonái a visszavonulás során Debrecenbe kerültek, ahol a vörösök lefegyverezték őket, mint ellenforradalmárokat Hajdúszoboszlóra, Galgamácsára, majd Galgahévízre (Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye) internálták. Ennek az alakulatnak egyes részei is a 2. dandár kötelékébe kerültek.

15 Voltak, akik Tokaj irányába indultak Demecserből. Példaként említhetjük a székely huszárokat, akik közül Győrfi főhadnagy és Simon főtörzsőrmester, valamint tizenhét lovas egyenként hagyta el a fegyverletételre készülő alakulatot. Rendkívül nehéz megállapítani azoknak a számát, akik nem tették le a fegyvert. Fogarassy László szerint

16 a fegyverletételnél kb. 6000-en voltak jelen, a tovább harcolók számát 3-4 zászlóaljnyi erőre teszi, ami 2700-3600 embert jelenthetett (békelétszámon). Ez az adat azokkal együtt értendő, akik április végén nem csatlakoztak, nem csatlakozhattak a hadosztály tömbjéhez. Milyen állapotban voltak ezek a csapatok, a tisztikar, a legénység? Dr. László Jenő a vörös hadsereg parancsnokságát idézve a következőket írja: „...a székely különítmény maradványai Kaál-Füzesabony területén állapodtak meg összegyülekezésre. Azonban 13 VeML, XIV. 10.3/3.218. 14 VeML, XIV. 10. 3/1. 166. 15 VeML, XIV. 10. 3/1. 176. Dr. vitéz Erős Sándor tartalékos hadnagy visszaemlékezése Csíkszeredán, 1941. április hó 10-én kelt. 16 FOGARASSY László: A Tiszántúl elvesztése 1919. áprilisában. Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv, 1982-1983.