Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Változás és folytonosság - Takács Péter: A szántóvető foglalkozás és a vele kapcsolatos állattartás feltételrendszere Aranyosszéken az 1820-as években
rendezkedett be a társadalma. Az önellátásnak ez az eléggé nem hangsúlyozható kényszere a lakosság hétköznapi életében felértékelte a közigazgatási autonómia területének természeti, tájföldrajzi jellemzőit. Egy-egy falusi mikroközösség léte, megélhetése, nyugalma és biztonsága, létszáma, de társadalmi tagozódása, vagyoni helyzete, mozgástere döntően attól függött, hogy milyen határbeli jellemzők között élt. A 18. század végétől, ha nem is kizárólagosan döntő, de Aranyosszék egészét illetően meghatározó szerepet játszott a lakosság életében a szántóvető foglalkozás, és az ezzel korrelációban lévő állattartás. Ehhez társult fontosságában a lakosság energiaszükségletét, épület- és eszközállományát biztosító erdők léte, állapota, vagy hiánya. A szántóvető foglalkozás A Maros és Aranyos szögében, a Létom patak völgyében meghúzódó Aranyosszék szántóföldjei erdélyi viszonylatban nem voltak rosszak. Majdnem minden faluban megtermettek a tiszta búzát, a rozsot, a kétszerest (ahogyan ők mondották: az elegyest) vagy abajdóc életet, a tavaszgabonát és a kukoricát (törökbúzát). A képlet azonban mégsem volt olyan egyszerű, mint amiről a summázat árulkodik. Felvincnek jelentős - a középkori területébe az idők során négy falut földjeivel együtt beolvasztó - határa volt, 10 amely területen - a környező falvak lakosainak vallomásai szerint - jelentős mezei gazdaság folyt, ahol minden időben bárki elszegődhetett napszámra." 1820-ban - mint taxás város - Felvinc kimaradt a megvallatott települések sorából, de 1785-ben a mezőváros lakóit is kifaggatták. Szántóföldjükről akkor azt mondották, hogy azok közepes minőségűek, két fordulóban művelik őket, és mindenhol négy ökörrel szántják. Már ekkor szót ejtettek a külön kiszakított törökbúza földjeikről, amelyeket időnként a Maros vize rongált áradásaival. Termeivényeik közül - a törkbúza mellett - megemlítették a tiszta búzát, elegyest és rozsot. 12 A szántóföldek két fordulóra osztásáról, a külön kiszakított, minden évben vetett kukorica földek rendszeréről Alsószentmihály, Bágyon, Inakfalva, Székelykocsárd és Veresmart lakói vallottak. Három fordulóban élték határukat Mohács és Aranyospolyán lakói. Nem tettek említést a nyomások számáról Csegez, Keresed, Aranyosrákos, Székelyföldvár és Örményes szolgálónépei. A többi faluban két nyomásra oszlott a határ. A földek minőségére különösebben sehol sem panaszkodtak, de rossz minőségű szántóföldek 10 Orbán, 1868. 95. 11 Erről vallanak Dombró, Inakfalva, Veresmart lakói. Dolgozatom legfontosabb forrásbázisa az 1820-as úrbérrendezés során keletkezett iratok. Lelőhelyükre lásd Trócsányi, 1973. Conscriptio Czirakyana. Az anyag ma már csak mikrofilmen tanulmányozható. Aranyosszék forrásai az Országos Levéltár Mikrofdmtárának 25 724-es tekercsén találhatók, két járásra bontva. Amennyiben a jövőben ezt a forrásanyagot használom, csak a falu nevére hivatkozom. 12 Felvinc lakóinak 1785-ös vallomása is csak mikrofilmen tanulmányozható. Felvinc anyaga a MOL, Mikrofilmtár 25 010-es tekercsén. Az 1785-ös rendezési kísérlet korából Aranyosszéknek csak az alsó járásából maradt fenn néhány falu anyaga. A jövőben ezekre hivatkozva csak a falu nevét említem, az 1785-ös évszámmal megtoldva.
