Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Változás és folytonosság - Sípos Ferenc: Töredékek Vállaj múltjából (A kezdetektől a Báthori család uralmának végéig)
nekik, hogy itt várat építsenek. 19 E királyi engedély alapján épült fel Sárvár közelében, a mocsárban Ecsed vára. A Báthoriak az 1330-as évektől fokozatosan megszerezték és új várukhoz csatolták a Sárvár környéki birtokokat. Rokonaiktól, a Gutkeled nemzetség sárvári főágának Farkas ágától már 1335 előtt megvették a sárvári kegyuraság negyedrészét, amellyel együtt járt Szentmárton, Vállaj és Kálmánd falvak haszonélvezete. 20 1354. január 22-én az egri káptalan azt jelentette I. Lajos királynak, hogy a Báthori Bereck három fia ágán leszármazottak között felosztotta a Bihar, Szabolcs és Szatmár vármegyékben fekvő birtokokat. Az örökösök a sárvári monostorhoz tartozó három falun, Kálmándon, Vállajon és Szentmártonon is megosztoztak. Kálmánd Báthori Bereck fia: Lökös fia: Péteré, Vállaj Báthori Bereck fia: Miklósé, Szentmárton pedig Báthori Bereck fia: János fiaié: Lászlóé, Györgyé és Istváné lett. 21 (Feltehetően e három falu továbbra sem a Báthori család birtoka, csak a haszonélvezeten osztozkodhattak.) Vállaj még 1397-ben is a Szent Péter apátság tulajdona. 22 Sárvár a következő években néptelenedett el, 1400-ban már pusztaként említik. A hajdan szebb napokat látott monostornak a kegyelemdöfést a láp adta meg: a XV. század végére elborította a víz, s majd csak az 1794-es szárazság után került ismét felszínre. 23 így szakadt el Sárvártól, így maradt magára Vállaj. (1413-ban már szó sincs arról, hogy Vállaj Sárvárhoz tartozna.) 24 Vállaj tényleges és teljes megszerzése a Báthoriaknak nem ment könnyen - a település egyes részeire még sokáig igényt tartott a Gacsályi család (1427), a Gúti család (1487). 25 A Gacsályi család a Gutkeled nemzetség sárvármonostori főágának Tiba ágából, míg a Gúti család a Farkas ágából származott. 26 1423-ban királyi adományként kapta meg Vállaj egy részét Báthori István, Benedek, Tamás, Mihály és Bertalan. 27 Még ugyanebben az évben beiktatták Báthori Istvánt, 19 Károly Róbert emlékezete. A szöveganyagot válogatta, szerkesztette, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Kristó Gyula és Makk Ferenc. A képanyagot Marosi Ernő válogatta. Bp., 1988. 173-174. 20 Magyar, 1984. 154.; - Karácsonyi, 1901. 29. 21 Anjoukon okmánytár Codex diplomaticus. Hungaricus andegavensis. Szerk. Nagy Imre. VI. kötet. Bp., 1891. 162-163. 22 Magyar, 1984. 154. 23 Uo. 154, 160. Sárvár további története még szomorúbb: „A XVÜI-XIX. században a kő- és téglaanyag nagy részét elhordják. A földvár teriiletét elszántják. A kiálló tégla- és kőfalakat, sírokat elbontják és feldúlják. A láp lecsapolása után (¡905) elegyengetik a régi monostor helyét és kerülőházat építenek rá, 1974-ig a tsz és a Vízügyi Igazgatóság eldózerolja ...a Váralja település legnagyobb részét." Uo. 160. 24 A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Kiadja gróf Károlyi Tibor, sajtó alá rendezi Géresi Kálmán. Bp., 1882 (a továbbiakban: Károlyi oklevéltár) I. kötet 593.; - Vö. Zsigmondkori oklevéltár IV. kötet Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerk. Borsa Iván. Bp., 1994. (a továbbiakban: Zs, IV.) 171. 25 Maksay, 1940. 230. 26 Karácsonyi, 1901. 23, 71, 85. 27 Szirmay Antal: Szathmár vármegye 1 fekvése, történetei, és polgári esmérete. II. rész. Buda, 1810. (a továbbiakban: Szirmay, 1810.) 62.
