Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Előadások 1848–1949-ről - Egyed Ákos: Bem és a székelyek

„hivatalos" cári beavatkozás lehetősége. Csány — mint annyian mások — abban bízott, hogy a nyugati polgári államok ellenezni fognak egy ilyen lépést. Úrban egymásután kétszer tört be Beszterce vidékére. Először már február 6-án Bukovinából, s a Borgó-völgyében levő magyar őröket meglepte,

39 foglyul ejtette, majd visszatért Bukovinába.

40 Másodszor nagyobb erővel tört be, ezúttal Malkovszky császári tábornokkal együtt, s február 12-én Borgóprundot elfoglalva tovább nyomult s Besztercét is megszállta. Riczkó Ignác ezredes, a vidék katonai főparancsnoka Szeretfalvánál elesett, gyenge serege megfutott, bár a lengyel légió keményen ellenállt, Dést is kiürítette. Emiatt hatalmas pánik tört ki a városban, sőt Kolozsvárt is. Csány rendeletére Tóth Ágoston ezredes, kolozsvári térparancsnok nem késett ellentámadást indítani, s Dést sikerült visszavennie, de Királynémetin túl nem tudta visszanyomni Malkovszky és Úrban erőit. Bem tábornok Medgyesen értesült az Észak-Erdélyben kialakult súlyos helyzetről, amely már Kolozsvárt is veszélyeztette, ezért a 76. csíki, valamint két háromszéki gyalogzászlóaljjal s két század székely huszárral s Mátyás-huszárokkal, a 12. honvéd zászlóalj néhány századával 23-án Beszterce alatt termett, mire az ellenség menekülésbe kezdett. Bem visszafoglalta Besztercét, majd a Borgóprundnál állást foglaló Urbant megverte s kiűzte Erdélyből.

41 A csatában a 12. honvéd zászlóalj s a három székely zászlóalj Clement őrnagy vezetésével bátran harcolt: Szuronyt szegezve rohammal űzték ki állásaikból az ellenséget.

42 Bem azután visszatért Medgyesre. E város környékén újabb nagy csatára került sor. Úrban besztercei beütése és Puchner Medgyes elleni támadása közös terv alapján született meg: a két támadásra közeli időben került sor. Amikor Bem még távol volt, március 2-án Puchner megtámadta a Medgyesen állomásozó magyar helyőrséget. Ezt Czetz János tábornoknak sikerült visszavernie. Bem visszatérte után átvette a főparancsnokságot Czetztől, támadásra indította a magyar sereget s Asszonyfalváig nyomult előre. Viszont Puchner 3-án nagyobb erőt vonultatott fel ellene, s igen nagy csatában győzelmet aratott a magyar seregen. Itt a legbátrabban küzdő kolozsvári 11. honvéd zászlóalj egymaga 300 embert vesztett, s megsebesült a zászlóalj parancsnoka Inczédy Samu őrnagy is.

43 A magyar haderő feladta Medgyest s bevonult Segesvárra. Ekkor határozta el Bem tábornok, hogy újból megtámadja Nagyszebeni, a General Commando központját. A székelyek csatlakozásáról Gál Sándor február 26-án Csíkszeredából beszámolót küldött Macskási Antal százados által — aki Háromszék önvédelmének egyik hőse volt — Kossuthnak Debrecenbe. Miután a székely hadosztályt személyesen átadta, a tábornok azzal küldte vissza a Székelyföldre, hogy átvegye a hadparancsnokságot az egész székelyföldi hadszervezet felett, s — amint írja — „a lehető legnagyobb gyorsasággal organizáljam a többi erőt és intézkedjem minden hadikészületek iránt".

44 Valóban, Gál Sándor rendkívül gyorsan intézkedett. Kossuthnak azt jelenti, hogy február 27-én már újabb zászlóaljat indít útnak Csíkbői Besztercére, Háromszékre a határok őrzésére küld csapatokat, Csíkszentdomokoson egy ágyúöntő- és löporgyárat fog felállítani. Kéri a kormányzó elnököt, hogy tervei teljesítéséhez nyújtson anyagi segítséget. 9 Az őröknek Úrban alezredes katonái azt mondták, hogy ők székelyek, s ezért az őrség semmi ellenintézkedést nem tett. 10 Kőváry, 193. 11 Gyalokay Jenő: A besztercei hadosztály harcai 1849 nyarán. Hadtörténeti Közlemények, 1937. 21. 12 Jakab, 1880. 482. 13 A szabadságharc katonai története. Szerk. Bona Gábor. Bp., é. n. [1998.] 201. 14 MOL, H. 2. OHB 3145/1849/E.