Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Előadások 1848–1949-ről - Bukovszky László: Népképviseleti választások Nyitra megyében 1848-ban

március 3-i felirati javaslatának elfogadása után, mely kimondta többek között a közteherviselés bevezetését, a kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítást, a nép politikai jogokkal való felruházását és felelős magyar kormány kinevezését, megkezdődött a politikai és hatalmi harc az országgyűlésen. A nemesség jelentős része felismerte, hogy az ellenzék javaslatait támogatva elejét vehetik egy esetleges országos elégedetlenségi hullám kitörésének. Ennek és a győztes bécsi forradalomnak volt köszönhető, hogy március 14-én az országgyűlés felsőtáblája is elfogadta Kossuth korábbi felirati javaslatát. Másnap, március 15-én délelőtt, az országgyűlés tagjaiból alakult küldöttség vitte az uralkodóhoz Bécsbe a már idézett felirati javaslatot. A népes — 64 tagú — küldöttség tagja volt Tarnóczy is. Majláth Imre másnapi jelentésében erről be is számol a megyének: „tisztelt követtársam mint az országos választmánynak egyik érdemes tagja Bécsbe utazván, itt az országgyűlés helyén jelen nincsen. "* Bécsből visszatérve, miután az uralkodó március 17-én csaknem teljes mértékben teljesítette az országgyűlés feliratát, megkezdődött a sarkalatos törvények megalkotása és elfogadása. A törvényalkotás gyors menetét panaszolják Tarnóczyék, mondván, hogy „a határozatok olly sebességgel követik egymást, hogy azoknak folyamatát figyelemmel követni is nehéz. "

s Ugyanakkor visszafogott, konzervatív álláspontjukról is említést tesznek. Ez abban rejlett, hogy az események láttán sem voltak hajlandók a megyei utasításoktól eltérni, és ezekhez való ragaszkodásukat szent kötelességüknek vélték. Saját mentségükként viszont azt hozzák fel, hogy „mégsem valánk képesek egyebet tenni, mint hogy imitt amott a határozatok világosabb szerkesztésére és részbeni mérséklésére némi befolyást gyakorolunk, s ezt megtevénk híven utasításunk szellemében s megteendjük ezentúl is, de se a dolgok rohanó menetét késleltetni, sem az utasítás betűihez ragaszkodni, sem azok fonalát követni többé képesek nem vagyunk" —- áll a március 19-i részletes jelentésükben.

6 A jobbágyfelszabadítás és a közteherviselés törvénybe iktatása után, Tarnóczy egy ominózus törvénymódosító javaslat kapcsán az események középpontjába került. Történt ugyanis, hogy az örökváltság tárgyában a jobbágyság számára egy hátrányos javaslatot nyújtott be március 25-én. Az ellenzék — Kossuth és Bónis — ezt a javaslatot „contrarevolutionálisnak'

1 minősítette, s még mielőtt tárgyalásra került volna a dolog, Széchenyi által, hogy elejét vegye egy nagyobb botránynak, „elvétetett, elnökileg eltépetett és a nyomdában is elkoboztatott" — panaszolják március 26-i jelentésükben.

7 A történtek után a két követ teljesen alárendelte magát az események folyásának, s az országgyűlés feloszlatásáig a történések néma tanúivá váltak. A márciusi pesti és pozsonyi események híre természetesen a megye székhelyére, Nyitrára is eljutott. A forradalmi békés átmenet előtérbe hozta a megye tisztikarában szereplő liberális ellenzék képviselőit, ugyanakkor pedig a radikális polgári ellenzék képviselőit csoportosító nyitrai és érsekújvári Népkör tagjai is ellentámadásba mentek át. A politikai csatározásokra természetesen nagy hatással voltak a reformmozgalom országos jelentőségű kezdeményezései, melyek táptalajra találtak a megyében is. Ez a megosztottság eredményezte, hogy a negyvenes évek legelején a megyei közgyűlés tagjai körében megalakult a szabadelvűek egy szűkebb csoportja, Rudnyánszky János irányításával. Ettől kezdve egyre feszültebb viszony alakult ki a megyei kongregáció (közgyűlés) ülésein a nemesség között. A politikai vitákban a kormánypárti többség bizonyult erősebbnek. Jó lecke volt erre az 1842. 4 SOBA-N, Nyitra vármegye I. IV/794/1848. 5 SOBA-N, Nyitra vármegye I. IV/795/1848. 7 SOBA-N, Nyitra vármegye I. IV/796/1848. A történettel kapcsolatosan lásd Széchenyi István: Napló. Bp., 1982. 1217. 8 Magyarország vármegyéi és városai. Nyitra vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp., é. n. 654.