Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)
Előadások 1848–1949-ről - Egyed Ákos: Bem és a székelyek
Marosvásárhely térparancsnoka volt, onnan is vezetett székely újoncokat Bemhez. A másik információ is fontos: Gál Sándor 17-én azt írta: „Holnapután Bem tábornok úrral Medgyesen egyesülök "" Túl azon, hogy ezek szerint a székelyek egyesülése Bemmel meghatározott terv szerint ment végbe, az időpont körüli bizonytalanság is eloszlatható: Gál Sándor hadteste 19-én egyesült Bem tábornok hadseregével. 34 A székelyek csatlakozása tehát megtörtént, s erre a haderőre Bemnek nagy szüksége volt, mert sietve indulnia kellett a Beszterce vidékére betört Úrban kiűzésére. Kossuthnak és Csánynak a székelység iránt olykor felmerült kételyeit a székely haderő csatlakozása gyorsan eloszlatta. Emellett a háromszéki és csíki kormánybiztosi jelentések is meggyőzhették a magyar szabadságharc vezetőit arról, hogy a Székelyföld belső helyzete szilárd s a nép lelkesen s bizakodva állt a szabadságharc ügye mellé. Mivel Háromszék az önvédelmi harcával kivívta a magyar közvélemény és a vezetés elismerését, sőt csodálatát is, 1849 elején Csíkszék teljes felzárkózását várták. Mikó Mihály egymásután több részletes beszámolóban ismertette a szék belső helyzetét. A Csány főkormánybiztoshoz küldött 1849. február 10-i jelentésében Mikó leírja, hogy eddig a székből 4400 katona indult a magyar táborba, s otthon készen áll 2400 főből álló 12 század, Gyergyóban 500 vadász, s „ezek vitethetnek minden percben mihelyt különösen fegyvert kapnának". Nem érdektelen adat az sem, hogy a vadászcsapathoz szükséges lovasokat többnyire a gyergyószentmiklósi örmény kereskedők adják, „kiknek hazaszeretetöket eléggé nem lehet megdicsérni, s kik a legnagyobb lelkesedéssel saját maguk lovakon és saját szerszámokkal és ölőszerekkel állanak ki. " 3S A belső rendre 12 nem mozgatható nemzetőr század vigyáz. 36 A február 24-i jelentésben Mikó ezeket írta: „ Továbbá meg kell említenem, miszerint a székben a nép általános szelleme a legjobb. A nép lelkesült. 18 évestől 50-ig s 60-ig teljesen felkölt s szüntelen gyakorlatban van. Az adminisztráció elég rendbe jött, csak egy hiányzik: a fegyver. " Ezért a szék minden kovácsa lándzsák készítésével foglalkozott. A szék vezetőségét, különösen Mikó Mihály kormánybiztost azonban minden másnál jobban foglalkoztatta a cári csapatok közelsége. Súlyosbító körülmény volt, hogy a csíki gyalogezredből több tiszt Moldvába szökött, s velük a „muszka tisztekfraternizáltak". Aggasztó volt az, hogy Békás, Zsadánypatak, Iványos és több más román falu „Lázadásban vannak... Sok fegyverük van, ők rengeteg erdők között laknak, az utakat bevágták s táborban vannak. " r Tehát egészen közel a moldvai határhoz. Mikó Mihály felismerte, hogy intervenció készül s meg is írta Csánynak február 20-án, hogy ha „ a muszka intervenció "-ról még jobban meggyőződik, a Gyímesi-szoros védelmét meg kell erősíteni. 38 A határt pedig „muszka tisztek" is figyelik mint kémek, akiket Foksánból küldtek. Csány megköszönte Mikó Mihály tudósítását s örömmel nyugtázta a székelyek kiállását. Kéri, hogy kémekkel szereztessen híreket a cáriakról, mert most már hajlandó elhinni, hogy „ az udvar elnézi legalább azt, hogy a szabad vállalkozók ellenünk harcolhassanak". Csány ugyanis korábban nem hitte, hogy cári csapatok hatoltak be Brassóba és Szebenbe, s hogy Gál Sándor cáriakkal ütközött meg a Brassóhoz közeli Szentpéteren. Érdekes, hogy az Erdélybe betört cári alakulatokat „szabad vállalkozók"-vak. gondolta, annyira hihetetlen volt számára a Mikó Mihály Csányhoz, 1849. február 19. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára. Kéziratosztály. Másolatok Csány László erdélyi levéltárából. 390/1848. Uo. 408/1849. Uo. 390/1849. Uo. 409/1849.