Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1948–1953 között

Ugyanebben az évben Nagyhalászban a kendergyár WC-jében az ügyeletes rendőr a következő feliratot találta: Éljen Hitler! Éljen Tito és bandája! Pusztuljatok, ti népnyúzó betyárok és rablók! 1950 októberében a nagyhalászi tsz 590 kislibáját megmérgezték. A paraszti kezek leginkább persze akkor szorultak ökölbe, amikor a beszolgáltatás vagy adóhátralék fejében transzferálás címén az utolsó malackát, a megmaradt tyúkot is elvitték. Bíró Tamás Tiszatelken vasvillát ragadott, amikor a községi és járási begyűjtési felelősök megjelentek nála. A díszes kompániát még az udvarára sem engedte be, azt kiabálta, hogy gyertek be, agyonütlek benneteket, úgyis régen várok már. Halász János Tiszanagyfaluban kaszával támadt a transzferálókra, akiket kizavart az udvaráról. Közben a felesége félelmében felakasztotta magát a szobában. Az erőszakos kollektivizálás sajátos eszköze volt a tagosítás. A tsz-ek táblás gazdálkodása miatt az egyéni parasztok földjét a határ különböző részén, több darabban jelölték ki. Az így kijelölt földterület művelésének megtagadása bűnnek számított. Kruták Sándor vencsellői gazda a tagosítóbizottság előtt jelentette ki, hogy aki a földjére lép, azt rögtön agyonüti, és inkább meghal, de akkor sem adja át a földjét. Újfehértón az is megtörtént, hogy az állami gazdaságnak betagosított parasztbirtok gazdája, Stabura András és felesége a traktor alá feküdt és azt mondta, hogy nem engedi a földjét felszántani, vagy ő hal meg, vagy agyonüti a traktoristát. A kollektivizálással szembeni paraszti ellenállás fejlett formájának tartom a tszből való kilépést, amely rendkívül hátrányos következményekkel járt, illetve az olyan szervezkedést, mely a csoportok feloszlatására, megszüntetésére irányult. Azok, akik ezt merték tenni, tisztában voltak a következményekkel. Jó példa erre a demecseri Ady Endre Tsz csoportgyűlése 1952-ből. Itt mintegy 200 tag előtt Faragó Sándorné azt mondta, hogy kilépésről senki ne beszéljen, ne merjen róla szólni, mert úgy jár, mint Batári Géza és az ő férje, akiket aznap vittek el az AVHsok. Miután felvillantottuk a paraszti ellenállás néhány formáját, áttérünk a kulákok elleni „harc" eseményeinek részletezésére. A gazdagparasztság felszámolása is szervesen összefüggött a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésével, ugyanis a dolgozó parasztok termelőszövetkezeti gazdálkodásra való áttérését várták a kulákokkal szembeni gazdasági és adminisztratív nyomástól. Az ellenük hozott intézkedések sora visszanyúlik a koalíciós időszakba, hiszen első lépésként már a földosztáskor több helyen rendeletellenesen kisajátították a gazdagparasztok földjeit is. 1948-1949-ben a rájuk háruló terhek tovább növekedtek. Egy kormányrendelettel ekkor vezették be a mezőgazdaság-fejlesztési járulékot, amit az emberek egyszerűen csak „kulákadóként" emlegettek. Ezt a külön adót ugyanis azoknak kellett fizetniük, akiknek a földterülete a 15 holdat, a birtok tiszta jövedelme pedig a 150 aranykoronát meghaladta.