Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Gottfried Barna: A „rutén akció” Bereg vármegyében (1897–1901)

pénzügy), amelyben Halász Gézához hasonlóan szükségesnek látták azt, hogy az állam a segélyezés keretein túllépve, a pusztulást előidéző okok eltávolítására törekedjen, illetve hozza létre azokat az intézményeket, amelyek az eljövendő jólét alapjait megteremthetik.

3 Az akció hivatalosan 1897-ben indult meg Bereg megye szolyvai járásában, októberben Darányi Ignác földművelésügyi miniszter Egan Edét

4 nevezte ki annak vezetőjévé. A miniszteri megbízott 1898. január 15-én egy három részből álló , Jelentés"-ben fogalmazta meg helyszíni tapasztalatait, abban tett javaslatot a legfontosabb feladatokra vonatkozóan.

5 Az előbbiekben említett három forrás (Halász írása, az „Emlékirat", a „Jelentés") több, kevesebb részletességgel, árnyalatnyi eltérésekkel írja le a ruszinok életviszonyait, a problémák okait, illetve a kívánatosnak látszó megoldási módozatokat. „Aki látott 70 éves ruthén parasztot vízzel leforrázott, zsírtalan útilaput ebédelni, embereket, akik három év óta gabona-kenyeret nem ettek, és falvakat, melyekben csak kivételes esztendőben jut egyik-másik húshoz — az tisztában lehet azzal, hogy a sínylődés degenerálódásra — majdnem elpusztulásra, vagy legjobb esetben kivándorlásra vezet... " — írja Halász Géza.

6 „Ellenben ha a ruthén paraszt zabkenyerét tekintjük, mely inkább a marhatápszer gyanánt ismeretes lenpogácsához hasonlít, mint sem emberi eledelhez, s ha megtudjuk, hogy számos vidéken ezen élelmiszerrel is csak az aratás utáni első hónapokban élnek, ezentúl pedig egy pár szem fizulkával, a zab hámozásánál megmaradt ocsúval, melyet vízben főznek, leforrázott répalevelekkel, melegített sósvízzel..." —jelenti Egan Ede. Ez a két idézet, azt hiszem, érzékletesen ábrázolja azt a nyomort és rettenetes szegénységet, amely Bereg megye felvidéki részein uralkodott. A hiányos táplálkozás következménye a fizikai degeneráció volt. Zsatkovics Kálmán írja Malmos községről (nem tartozott a legszegényebb községek közé!), hogy évenként 10-12 legényt soroznak, akik közül néha egy sem alkalmas, legtöbbjük a golyva miatt.

8 A testi leromlás mellett súlyos problémát jelentett az analfabéták igen magas aránya, 3 Magyar Országos Levéltár, Miniszterelnökségi levéltár. K 26. Központilag iktatott és irattározott iratok, (a továbbiakban MOL, K 26.) 1902-XXXI-l 134. 4 Egan Ede a korszak európai szakműveltséggel rendelkező mezőgazdásza. Tanult Halléban és Bécsben, gyakornokoskodott az uralkodó szászországi és csehországi birtokain. Utazásokat tett Németországban, Ausztriában, Olaszországban és Angliában. Részt vett a Földművelésügyi Minisztérium Állattenyésztési Osztályának megszervezésében, volt annak vezetője. Dolgozott mint Országos Tejgazdasági Felügyelő, e minőségében bejárta Magyarország hegyvidéki részeit. Előbb szakíróként, majd a kirendeltség vezetőjeként a havasi gazdálkodás magyarországi meghonosításán dolgozott. 5 Kárpátaljai Területi Állami Levéltár, 772. fond A Földművelési Minisztérium Hegyvidéki Kirendeltségének iratai (a továbbiakban KTÁL, 772.) 1. állag, 39. őrzési egység. 6 Halász, 1896.3. 7 KTÁL, 772. 1. állag, 39. őrzési egység. 18/b fólió 8 Zsatkovics Kálmán: Malmos, beregmegyei község parasztgazdáinak monográfiája. Budapest, 1900. (a továbbiakban Zsatkovics, 1900.)