Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Fazekas Rózsa: Földművelés és állattenyésztés Szatmár megyében az 1828. évi összeírás tükrében

A sertés-, a juh- és a kecsketartásról az összeírásból keveset tudunk meg. A legtöbb sertés a Bükkalján és az Avasságban található, ami szoros összefüggésben van a kiterjedt bükk-, és tölgy erdőkkel, amelyek októbertől karácsonyig, sőt jó makktermés esetén februárig is biztosították a sertések takarmányát.26 A legbővebben Bujánháza tanúi nyilatkoztak a Bikszáddal, Túrvékonyával, Mózesfaluval és Felsőfaluval közösen birtokolt tölgyes erdejük hasznáról. A makkot sohasem adták el, hanem saját vagy vásárolt disznót hajtottak rá, és a hízott sertés egy részét vitték piacra. A megye más részein is voltak tölgyes, bükkös erdők, de ez a sertések számában /!/ nem tükröződik. A juhtenyésztés az Avasságban, a Bányavidéken, valamint a Nyírségben és az Érmelléken említésre méltó, kecskét pedig csak a hegyvidéken tartottak. Az állatállomány nemcsak azért nélkülözhetetlen része a paraszti háztartásnak, mert biztosítja a szükséges igaerőt, a táplálkozásban fontos szerepet játszó húst és egyéb termékeket, hanem azért is, mert a korabeli gazdasági viszonyok között a legkönnyebben és legjobban értékesíthető áru. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy Szatmár megye lakói számára a XIX. század első felében a földművelés és az állattenyésztés jelentette a megélhetés fő forrását. A hagyományos, nyomásos gazdálkodás keretében az állattenyésztés dominanciája érvényesült mindenütt, persze a megye síkvidéki, illetve hegyvidéki tájain eltérő mértékben. A természeti környezet gazdagsága, és a mezőgazdasági tevékenységből származó termékek helyenkénti és időnkénti elégtelensége miatt nem merültek feledésbe az ősi foglalkozások: a halászat, a madarászat, a vad gyümölcsök, gombák gyűjtögetése sem. A szűk határú, mezőgazdasági tevékenységre kevésbé alkalmas vidékeken állandóan, rossz termésű években mindenütt fontos szerepet játszottak a lakosság élelmezésében. Az 1828. évi összeírás adatai arról tanúskodnak, hogy Szatmár megyében a munkamegosztás kezdetleges volt, olyannyira, hogy még a kis számú iparosok, kereskedők többsége sem szakadt el teljesen a mezőgazdaságtól. A mezőgazdasági termékek iránti állandó kereslet híján így még azokon a vidékeken sem bontakozott ki a paraszti árutermelés, ahol erre a természeti feltételek adottak lettek volna.