Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)
Fábián Lajos: A közigazgatás alakulása Szabolcs vármegyében és Szatmár, Bereg, Ugocsa és Ung csonka vármegyékben az 1919–1923 években
magyar törvények figyelembe vételével. Közölte, hogy mindenki a helyén maradhat, aki írásban nyilatkozik, hogy semmit nem tesz a román állameszme és hadsereg ellen. A magyar közigazgatási tisztviselők - Ilosvay Aladár alispán és egy pár tisztviselő kivételével - letették hűségesküjüket és ígyhelyükön maradhattak. 69 «Román főispán és alispán vette át e területek közigazgatásának vezetését is. A karhatalmat kizárólag a román csendőrség alkotta, a pénzügyőrök is nagyobbára a románokból kerültek ki. Az egyik községből a másikba csak a csendőrség által kiállított igazolvánnyal lehetett átmenni. A megszállott részekkel és Budapesttel viszont semmi összeköttetés nem volt. írás vagy hír onnan ide nem juthatott/ 0 A román prefektus /főispán/, a "kormánybiztos" útján kérte, hogy e járások intelligenciája nyilatkozzék, hol kíván ezután élni" a bolseviki Magyarországon, avagy a rendet, jólétet és biztonságot jelentő Nagyromániában?". A romén vezetésnek nagy csalódást okozott, hogy Juliu Popp pár nap múlva egy Magyarországhoz tartozást kívánó emlékiratot vehetett át. Azonnal megindították a románosítási műveletet. A magyar tisztviselőket azonnal elbocsátották, s helyettük románokat hoztak. A közigazgatás vezetésével dr. Germán János román főszolgabírót bízták meg Nagykárolyból. A katonai térparancsnok pedig egy Dunka Jenő nevű százados lett. Regátbeli katonák jöttek e három járás területére, románra cserélték ki az összes hivatali és üzleti feliratokat, cégtáblákat. Az élet- és vagyonbiztonság ezekben a napokban ismeretlen volt. A vandáimódra eszközölt rekvirálások korszaka, a megye legsanyarúbb hónapjai voltak ezejc. Minden kapcsolat, közigazgatási funkció megszűnt a megyében. 71 * Közben román képviselő- és szenátor választásokat tartottak. A román megszálló hadsereg a vármegye megmaradt három járása területéről csak 1920. március 18-án /más forrásban: 20-án/ vo nult ki. A ki vonuló megszállök után - március 19-én - bevonultak Mátészalkára a nemzeti hadsereg egységei. Megérkezett a kinevezett vármegyei katonaLjDarancsnok, Maxon de Rövid Lajos huszárezredes és törzskara is. Március 20-án megkezdődött a csonka-vármegye közigazgatásának megszervezése. Megszervezték az a 1 ispáni hivatalt, a vármegyei árvaszéket, s a három járás élére új főszolgabírókat állítottak. Jelentkeztek a kinevezett állami tisztviselők is: a m.kir.államépítészeti hivatal főnöke, a vármegyei m.k. gazdasági felügyelő, a kir. tanfelügyelő. A törvényhatósági főállatorvosi teendőket a mátészalkai főállatorvos látta el. A tisztviselők között nagy volt a választási lehetőség. Szolgálattételre jelentkeztek - az ittenieken túl - a Szatmár vármegye elszakított területéről, a Máramaros-, a Szilágy- és az Ugocsa vármegyékből menekült tisztviselők is. Nagy gondot okozott viszont a vármegyei szervek elhelyezése. A főispáni hivatal egy helyi banktól igénybevett két szobában, egy másik pénzintézettől kért berendezéssel, az alispáni hivatal a községháza két helyiségében, a vármegyei árvaszék a
