Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez VI. 1963-1970 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 8. (Budapest, 2007)

Forrásközlés

dekvédelmük kielégítő. Éppen ezért javaslatainkat nem ilyen vonatkozásban, hanem inkább az állatorvosképzés elősegítése érdekében tesszük, b./ Javasoljuk a szélesebbkörű oktatás és annak alapját képező jobb betegellátás biztosítása érdekében:

1. / Mindhárom klinika kapjon speciális karosszériájú Csepel gyártmányú beteg- szállító gépkocsit, mert a jelenlegiek igen magas építésűek és nem felelnek meg az igényeknek.

2. / Utalják a Fővárosi Állatkórházakat és Ambulanciákat valamilyen formában az Egyetem hatáskörébe.

3. / az egészséges káder fluktuáció és káder utánpótlás érdekében az állatkórházakban dolgozó állatorvosok elsősorban az Egyetem oktatói gárdájából kerüljenek ki. A szakállatorvos megnevezés necsak titulus legyen, hanem mögötte speciális szakképesítés álljon, ez pedig megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésben is nyilvánuljon meg.

4. / Az állatorvos szükséglet, de még inkább a gyakorló állatorvosok munkakörének, a nagyüzemekhez való jogi és szervezeti viszonyának mielőbbi meghatározása elengedhetetlenül szükséges. Évek óta érezhető a hallgatóság között a perspektíva nélküliség, sőt a létbizonytalanság gondolata is. Nagy ellentétet látnak az Egyetemen hallott és oktatott szemlélet, valamint a gyakorlati élet lehetőségei között. Ez gátolja az eredményes oktató, nevelő munkánkat. Külön nyomatékkai szeretnénk hangsúlyozni, hogy a jelenlegi állategészségügyi szervezet nem teszi lehetővé az egyes állatorvosokban és az egész állatorvosi karban lévő szellemi tőke megfelelő hasznosítását. Jelenleg különböző erők fékezik azt, hogy az állatok tartásában, takarmányozásában, egyszóval tenyésztésében az állatorvosok a termelőszövetkezetekben fokozottabban működjenek közre.

Nincs rendezve a termelőszövetkezetekhez való viszonya, tisztázatlan az ún. üzemi állatorvosok SZTK jogosultsága, nyugdíja, vasúti félárú igazolványa stb. Ugyancsak rendezetlen és méltánytalan az állatorvosoknak a gazdaságok vezetésében betöltött szerepe /ha egyáltalán van a vezetésben/. Az állatorvosok vezetésben betöltött szerepére leginkább utal az állami gazdaságban dolgozó állatorvosok helyzete. Jelenleg rendeletileg a telepvezetők alá vannak rendelve. Félreértés ne essék, nem a rang és beosztás utáni vágyódás miatt tartjuk ezt helytelennek, hanem azért, mert a gazdaság egyik legjobban képzett szakemberét rekesztjük ki a szakmai, elvi vezetésből, amire pedig minden gazdaságnak szüksége lenne. Az állatorvosi tevékenység népgazdasági fontossága megkövetelné azt, hogy a gazdaságok vezetésében az állatorvos közvetlenül részt vegyen. Talán a gazdasági irányítás új mechanizmusa erre is talál elfogadható megoldást. Dr. B. Kovács András egyetemi tanár, rektor.

113