Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
1992 nyarán az Új Magyar Központi Levéltár egyesült az Országos Levéltárral, ekkortól, mint főigazgató-helyettes végezte munkáját, mígnem 1994 márciusában megszűnt a megbízatása s ettől kezdve a VI. Gazdasági kormányzati szervek osztályának címzetes főigazgatói címmel elismert főlevéltárosaként működött. Szakmai elkötelezettsége azonban mit sem változott, amit az Országos Tervhivatal hatalmas fondja rendezésének megalapozása, vagy a kárpótlási igények ügyintézésében végzett munkája bizonyított. 1998-ban az intézményből az újonnan felállított Történeti Hivatalba távozó munkatársak kiválása után első felkérésemre vállalta az V. 1945 utáni politikai kormányszervek osztályának vezetését. A Magyar Országos Levéltár egyik meghatározó szervezeti egységének élén öt éven át hatalmas munkát végzett a szervellenőrzések, az iratátvételek, a segédletkészítések területén. Mindemellett főosztályvezetőként ő volt a polgári titkosszolgálatok iratkezelésének levéltári felügyelője. 2003-tól, két évvel később bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig sem tétlenkedett. Irányította az 1945 utáni minisztertanácsi jegyzőkönyvek napirendi jegyzékének összeállítását és publikálását, segítette a tervhivatali anyag rendezését, vezette a kárpótlási folyamat során keletkezett iratanyag levéltári értékelését végző szakmai munkacsoportot. Sok éven át képviselte a minisztérium levéltári kutatási kuratóriumában a Magyar Országos Levéltárat. Nyugdíjasként alig változott az élete. Hetente többször bejárt a levéltárba, fáradhatatlanul dolgozott, szívesen mondta el véleményét szakmai kérdésekben. Valamiképp a hajdani Új Magyar Központi Levéltár múltba vesző szellemisége őrzőjének tekintette magát. Ám ez csakis az új egyesült intézményen belüli hagyomány őrzését jelentette. 2008-ban a Nagy Imre per iratainak nyilvánossága körül kirobbant „művitában” az ÉS hasábjain nyílt levelet publikált, melyben keményen megfogalmazta véleményét a Magyar Országos Levéltárat ért támadásokkal szemben, a levéltárosi felelősség védelmében. Tudományos munkásságának betetőzését jelentette az 1945-1948 közötti kormányülések jegyzőkönyveinek kiadásában való részvétel, ahol Tildy Zoltán kormányának jegyzőkönyveit szerkesztette és látta el alapos történeti bevezetővel. Jutott ereje és ideje, hogy foglalkozzon szülőfaluja történetével is, szerzőként és szerkesztőként részt vett a Gádorosi Füzetek munkájában. 2003-ban a szakmai kuratórium előterjesztésére a miniszter Széchenyi Ferenc Díjjal tüntette ki, 2004-ben pedig a Magyar Országos Levéltár szakmai elismerését, az Ember Győző Díjat kapta. A halála előtt talán két héttel arról mesélt, hogy a második világháború utáni jóvátétel kérdéséről akar tanulmányt írni. Sajnos a sors nem adta meg neki ezt a lehetőséget. Elment egy nyári éjszaka csendjében örökre. Gecsényi Lajos LK, 2011. 2. sz. 251-253. p. S3 Szomorú hír terjedt el 2011. július 26-án reggel a Magyar Országos Levéltár dolgozói körében: aznapra virradóan életének hetvenedik évében váratlanul elhunyt G. Vass István, az intézmény nyugdíjas munkatársa, volt főigazgató-helyettese, címzetes főigazgató. Hirtelen véget ért egy tevékeny életpálya. G. Vass István 1942. január 30-án született a Békés megyei Gádoroson háromgyermekes földműves család legifjabb tagjaként. Orosz hadifogságba esett édesapját hároméves korában vesztette el. Özvegy édesanyja és bátyjai áldozatvállalásával nyílt lehetősége a to398
