Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

Ödön: Rácsosztotta ég. Bp., é. n. 168 p. Utolsó szabadulása után szamizdatként jelent meg három teológiai munkája: Só. A mai keresztény egyéni gondjai. Bp., 1981. 84 p.; Mécs. A mai keresztény közösségi gondjai. Bp., 1982. 280 p.; Só és mécs. Bp., 1984. 253 p. 1995- ben, 84 évesen jelent meg először Lénárd Ödön alapos történelmi munkája, amely kritikai módszerét, hangvételét, forrásgazdagságát tekintve is példaként szolgál az egyháztörténészek számára. Erő az erőtlenségben. Bp., 1995. 277 p. Egy éve már nem járt be a budapesti levéltárakba, Kismaroson rendezgette iratait, ott fogadta az őt felkereső barátokat, tisztelőit, szervezte, tervezte az Egyháztörténeti Intézet jövőjét. Szellemileg az utolsó pillanatig épen, testileg egyre fáradtabban készült a Teremtővel való találkozásra. 2003. május 23-án megtért Istenhez. Május 30-án a Kismarosi Ciszterci Nővérek Monostorának sírkertjében csendes áhítattal vettünk tőle végső búcsút. Keresztények és világiak számára egyaránt példaértékű tiszta, hűséges életet élt.

Szabó Csaba LSZ, 2003. 2. sz. 89-91. p.

Lengyel Alfréd (1908-1993)

Győr szabad királyi várossá nyilvánításának 250. évfordulójára, 1993. március 6-ra készülve az év elején egy értekezleten arról tanácskoztunk, hogyan emlékezhetnénk a nagy évfordulóra. Dr. Lengyel Alfréd, Frédi bácsi, ahogy neveztük, arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy egy történeti előadás megtartására a levéltár vezetője a legilletékesebb, hiszen a Levéltár birtokában vannak azok az értékes dokumentumok, melyek megörökítői annak a hősi küzdelemnek, melyet a város évszázadokon keresztül folytatott jogaiért, a földesúri fennhatóság alóli felszabadulásért. A megemlékezés méltó volt a város életében kiemelkedő jelentőségű eseményhez, melyet Frédi bácsi sajnos már nem élhetett meg, mert február 1-jén eltávozott közülünk. Emlékét gazdag munkássága és életműve mellett az is őrzi, hogy a március 6-i díszünnepségen a már korábban kapott Pro Űrbe kitüntetés mellé posthumus Győr város díszpolgára című kitüntetést is megkapta.

Dr. Lengyel Alfréd Győrött született 1908-ban. Itt végezte elemi és a bencés gimnáziumban középiskolai tanulmányait. Édesapja katonatiszt volt, akit korán elvesztett, s így nem volt könnyű helyzete az édesanyának két gyermeke nevelésében. Az idősebb fiú, Tivadar apja nyomdokain haladva a katonatiszti pályát választotta, Alfréd a közgazdasági egyetemre iratkozott be. A gazdasági világválság idején, a legnehezebb időben szerzett közgazdasági diplomát. Kezdetben csak szellemi szükségmunkásként tudott elhelyezkedni. Tehetségének, rendkívüli szorgalmának és fegyelmezettségének köszönhette, hogy viszonylag rövid időn belül a városi levéltárban kapott állást, mely végleges, több mint 50 évre szóló életpályát jelentett számára. A nagy műveltségű dr. Bay Ferenc városi főlevéltárnok mellett tanulta ki a szakmát, akinek jelentős segítséget is tudott nyújtani a Győri Lloyd városáért, kereskedelméért című, a helytörténeti kutatásnál nélkülözhetetlen munkájához. A levéltári pályán gyorsan haladt előre. 1939-40-ben kétéves tanfolyamon vett részt a Magyar Országos Levéltárban, s 1940-ben megpályázta a Győr-Moson megyei főlevéltárnoki állást, melyet meg is nyert. Publikációs tevékenysége innen veszi kezdetét. Tanulmányai jelentek meg ebben az időben Győr és Mosón vármegye nemesség-vizsgálatairól, a győri Streibig gyűjteményről, Győr város levéltárának történetéről,, s kitűnő cikkei a Mosonvármegye című lapban Moson megye történetéről. AII. világháborúban katonának hívták be, mely megszakította a folyamatosan

247