Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
fogalmazta meg. Éppen ezért bátran hangoztatta álláspontját az ellentétes nézeteket vallókkal szemben is, bárkik legyenek azok. Reális történetírónak vallotta magát, aki sohasem néhány adatra és az érzéseire hallgatva írt, hanem a fellelhető összes adat figyelembevételével rakta össze egy-egy esemény, személy, illetve korszak képét. Kristó Gyula amellett, hogy részt vett az MTA, a SZAB munkájában, és tagja volt a Századok és a Történelmi Szemle szerkesztő bizottságának, közvetlen pátriájáról sem feledkezett meg munkássága során. Főszerkesztőként vezette a Szeged története c. öt kötetes, a várostörténész kutatók által nagyra értékelt monográfia vállalkozását. Közülük az elsőt maga szerkesztette. A Dél-Alföldi Évszázadok és a Szegedi Középkortörténeti Könyvtár sorozatok alapító tagja és szerkesztő bizottságának elnöke volt. Számos helytörténeti írást és kötetet publikált. Az előbbi sorozat 20. köteteként gyűjtötte össze szeretett Alföldjéről készített írásait Fejezetek az Alföld középkori történetéből címmel. Kristó Gyula a helytörténetet nemcsak írásban művelte, tananyagként is tanította. Számolt azzal, hogy történészhallgatói közül többet később tanárként megfog az illető hely szelleme, és településének kutatásába fog majd. Ehhez a munkához kívánt elméleti alapokat adni. A magával és másokkal szemben egyaránt igényes, következetes és szigorú tudós, aki mellett csak az maradhatott meg hosszú távon munkatársként és barátként, aki hasonló erényeket mutatott fel, családjáról gondoskodó családapa, és melegszívű barát volt. Magáról, sorsáról és gondjairól keveset beszélt, ám környezetéért annál többet tett. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a törődés 35, doktori képzésben résztvevő tanítványával, akik közül soknak a pályáját is - amennyire lehetőségei engedték - egyengetni próbálta. A sokirányú oktatói és kutatómunka mellett nem húzódott vissza a tudományos, közéleti és intézményvezetői tisztségek ellátásától sem. Dékánhelyettes, rektorhelyettes, majd 1982 és 1985 között egyetemének rektora, 1987 és 1989 között pedig a Bölcsészettudományi Kar dékánja volt. Munkásságát megannyi elismeréssel, kitüntetéssel, díjjal, valamint címmel honorálták. Oktató munkájáért Szent-Györgyi Albert-díjat kapott, Szeged város díszpolgára lett, majd az MTA levelező tagja és a Pécsi Tudományegyetem díszdoktora. Halála pótolhatatlan veszteséget jelent az ország, Csongrád megye és Szeged szellemi életének. Blazovich László LK, 2004.1. sz. 177-178. p. ПЯ 2004. január 24-én, életének 65. évében elhunyt Kristó Gyula akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető professzora. Kristó Gyula munkásszülők gyermekeként Orosházán született 1939-ben. 1957-ben. a helyi Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd Szegedre került, ahol a bölcsészkaron magyar-történelem, majd latin szakon szerzett kiváló eredményekkel diplomát. Érdeklődése egyetemi évei során fokozatosan a magyar középkor története felé fordult, legendás szorgalmának és kiváló tehetségének köszönhetően már pályakezdő éveiben komoly kutatói felkészültséggel látott neki egy-egy magyar középkor-történeti probléma vizsgálatának. Az egyetem elvégzésétől - 1962-től - egészen haláláig megszakítás nélkül a szegedi egyetem oktatójaként dolgozott. Fiatalon szerzett tudományos fokozatokat; nincs 30 éves, amikor kandidátus, és csak 38, amikor a történettudomány doktora lett. Egyetemi tanári kinevezését 1978- ban kapta, az akadémikusságra azonban teljesítményéhez mérten viszonylag későn, csak 1998-ban érdemesítették. Szakcikkei, és a ’60-as évek végétől megjelenő könyvei kivételes 227
