Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Font Márta: Rosztyiszlav herceg IV. Béla udvarában
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON Rosztyiszlav és a Magyar Királyság balkáni terjeszkedése Rosztyiszlav Macsó uraként a balkáni expanzió letéteményese lett, tevékenységében nyilván nem elhanyagolható körülmény, hogy a tatárjárás milyen nyomokat hagyott a régióban. A Szerémséget 1242-ig Kálóján kormányozta, a tatárjárás után szórványosan ismerjük ispánjait, például 1253-ban Benedek kalocsai érsek és kancellár viselte a szerémi ispán címet, 1255-ben a fehérvári prépost és alkancellár embere szerepelt e tisztségben.109 A terület egyházi viszonyai bonyolultak voltak: változott a püspöki székhely, létrejött egy második káptalan, folyamatos volt a konfliktus a kalocsai érsekkel.110 Valószínű, hogy Sirmia ulterior helyzete is hasonlóan alakult. A szomszédos Bosznia püspöke a Valkó megyei Diakovárra költözött, majd 1247-ben IV Béla kérésére IV Ince pápa a kalocsai érsek joghatósága alá rendelte.111 Bosznia északi részén, az Ozora (Usora) folyó vidékén és Só (Tuzla) környékén már a tatárjárás előtt magyar befolyás érvényesült, elsősorban a Domonkos rendi missziónak köszönhetően. Bosznia déli része, a Boszna felső folyása (Rama) világi irányítása közel két évtizeden keresztül (1232 k. - 1249) a magyar uralomtól távolságot tartó Ninoszlav Máté kezében volt.112 Ninoszlavot Viorel Achim báni címmel szerepelteti,113 114 noha ez egyetlen szláv nyelvű oklevélre épül. IX. Gergely pápa oklevelében Ninoszlav titulusa „boszniai herceg” (dux de Bosna).w Mozaikszerű adataink azt sugallják, hogy a tatárjárás során szétzilálódott a déli határvidék, amely előtte sem rendelkezett szilárd struktúrával. Úgy véljük, hogy Rosztyiszlav a terület újjászervezésével lehetett megbízva. 1248-1249-től előbb a Szlavóniától és Valkótól délkeletre, a Száva mentén a Kolubara folyóig terjedő részt szervezte meg, majd az 1250-es évek elején a Moraváig és azon túl a Duna vonaláig terjedő részt vonta uralma alá a bolgár Vidin irányában egészen a Szörénységig. Azaz Macsó, amelynek Rosztyiszlav a dominusa. lett, magában foglalta a későbbi sói, ozorai, boszniai, ma- csói, barancsi és kucsói bánságok területét. Erre utal, hogy 1272-től egyszerre neveztek ki bánokat,115 a terület kormányzásának megosztása pedig nyilvánvaló bárói érdekeket fejezett ki. A túlparti Szerémség és Bosznia konszolidációja Rosztyiszlav nevéhez fűződött,116 117 ennek sikere után indította — a szintén nem előzmények nélküli — bolgár hadjáratot. II. Ivan Ászén bolgár cár (1218-1241)11 második felesége II. András leánya, Mária volt, akinek halála (1237) után a cár újra nősült egy bizánci családból. Az 1241 -ben meghalt II. Ivan Aszent Máriával kötött házasságából származó kiskorú fia, I. Ászén Kaliman (1241-1246) követte a cári méltóságban; majd a harmadik házasságból származó, szintén kiskorú II. Mihály Ászén (1246-1256). 1242-1243-ban súlyos tatár támadás érte a bolgárokat, ami jelentős adófizetési kötelezettséget vont maga után. A pusztítás, a tatároknak fizetett súlyos adók, a kiskorúak uralma alatt a bojári csoportok 109 Zsoldos A.: Archontológia i. m. 207. 110 KMTL 642. (Koszta László). 111 KMTL 124-125. (Rokay Péter), John van Antwerp Fine-. The Late Medieval Balkans. A Critical Survay from the Late Twelfth Century to the Ottoman Conquest. Ann Arbor 2006.2144-148. 112 Szeberényi Gábor: A Balkán. In: „Kelet-Európa” és a „Balkán" 1000-1800. Intellektuális-történeti konstrukciók vagy valós történeti régiók? Szerk. Sashalmi Endre. (Kelet-Európa és Balkán tanulmányok 4.) Pécs 2007.329. 113 Achim, V: Politica sud-esticä i. m. 125. 114 Szeberényi G.: A Balkán i. m. 329. 115 Zsoldos A.: Archontológia i. m. 50-53. 116 Szűcs J.: Az utolsó Árpádok i. m. 81. 117 A cári címre lásd: Dinasztia, hatalom, egyház. Régiók formálódása Európa közepén 900-1453. Szerk. Font Márta. Pécs 2009. 130-133. 76
