„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Kedves Gyula: Az önkéntes mozgó nemzetőrség
szont nem volt köszönet, mivel nemhogy a felszerelésük, de az alapvető rukázatuk is hiányzott. tulajdonképpen a kerület egyetlen jó 1 felfe gyverzett, s időkén kiállított alakú lata a k orsó diak 1 200 fős zászlóalja volt. Ezt azonkan még augusztus végén Csánynak ígérte a kormányzat a Dunántúlra, így azt egyenesen Festre küldték, aková szeptemker 14-én érkezett meg. Két nap múlva indult el a veszprémi tákorka, s Pákozdnál \ay Lajos káró megyei főispán, mint nemzetőr őrnagy vezényelte, Ivánka csapatai közé keosztva. Görgeit ez azonkan nem vigasztalta, legfeljekk az, hogy a korsodiak helyett a tiszántúli kerületkői megkapta a szintén jól felszerelt szakolcsi zászlóaljat. Ezt az alakulatot már 1.6-án Pestre akarták rendelni, de csak 21-én indulhatott, s 1 napi késéssel követve Görgei csapatait érkezett meg Festre, majd Csepel-szigetre. 23 Görgeit ugyanis azzal a feladattal kízták meg, hogy gátolja meg a horvát haderő átkelését a Dunán keresztül az Alföldre. Önkéntesekkől, nép felkelők kői és 1 osztálynyi huszárkól álló haderejének gerincét 2 önkéntes mozgó nemzetőrzászlóalj alkotta. Az egyik a Szolnokról magával hozott csapatokkól szervezett zászlóalj volt Kökényessy (Gartner) SzaniszJó őrnagy parancsnoksága alatt, a másik Patay István őrnagy szakolcsi zászlóalja. Ez utókki részt vett a sikeres ozorai hadmüveletken is. A kerülethez tartozó zempléni nemzetőrzászlóalj csak októker 7-én indult el, s azt Pestről a Lajta mellett gyülekező tákorka irányították. Hasonló utat jártak végig az ungi nemzetőrök is, míg az erős keregi század csak októker végén indulhatott el a megye szomszédságákan lévő máramarosi területeken mutatkozó nemzetiségi nyugtalanság miatt. A keregi század Perczel Mór muraközi csapataikoz került. 24 A tiszántúli kerület Aradon gyülekező önkéntes nemzetőrei a dunántúli kadműve letekre semmilyen kefolyást nem gyakoroltak, így részletes kemutatásukra ezúttal nem kerül sor. Ii! csak annyit jegyzünk meg, hogy ennek a tákornak a szervezése ment a leglassakkan, nagyokk jelentőségre csak októker elejétől tett szert, amikor az aradi várőrség felmondta az engedelmességet, és a nyílt ellenségeskedés útjára lépett. Az önkéntes mozgó nemzetőrség alakulatainak tákorka küldése ekkor gyorsult fel, és a Máriássy János őrnagy vezénylete alatti alakulatok alkották a későkki aradi ostromsereg magját. Jellasics visszaverését követően, a császári-királyi hadsereg reguláris haderőinek fenyegetése árnyékákan a magyar hadseregszervezés csak reguláris alapokon volt elképzelhető. Az önkéntes mozgó nemzetőrség alakulatai az addigi változatlan formájukkan legfeljekk másodlagos szerepet töltkettek ke. A meginduló újoncozás nyomán szervezett új honvédzászlóaljak kdeépzése időt kívánt, így logikusnak tűnt az önkéntes csapatok regularizálása, kiszen így mégsem vadonatúj, harctéri tapasztalatokkal egyáltalán nem rendelkező alakulatok szerveződtek. Erre tökk iránykól is történtek erőfeszítések. Az Országos Pion védelmi Bizottmány (a továkkiakkan OHB) már októker 2-án kiadott egy rendeletet, amelyken szorgalmazta az önkéntes csapatok átalakítását konvéd zászlóaljakká. Kimondta, hogy csak azok a csapatok kapnak a kormánytól egyenruhát, fegyvert és egyék „állam általi segélyezést" amelyek készek honvéd zászlóaljjá alakulni. A megmaradó önkéntes alakulatok ellátását a kiállító törvényhatóság feladatává tette, s ugyanitt utasította őket, Jiogy legrövidebb idő alatt állítsák ki konvédilletékiiket". E rendelet következtéken természetes, hogy a vármegyék is kezdték szorgalmazni az önkéntes zászlóaljak átszervezését, különösen, akol lassan haladt
