Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Díszpolgárok 1840-1912

JÓKAI MÓR. 1893-ban a magyar regényírás bíborpalástos fejedelme, Jókai Mór, az írói működés ötvenesztendős határkövéhez jutott. Ez az ünnepélyes alkalom bírta rá Tóth Artúrt, hogy április 27-én a közgyűlés előtt a következő indítványt tegye:

22 „Néhány hó múlva az egész nemzet örömnapot fog ünnepelni. Jókai Mór, a lángszellemű író, büszkeségünk és szeretetünk e kiváló fényalakja, ekkor tölti be magasztos hivatásának ötvenedik évfordulóját. Nem lesz magyar szív, mely az örömnapon buzgó imát ne röpítene az egek urához, hogy e drága életet tartsa meg számunkra sokáig! A nyilatkozó közhódolathoz csatlakozva indítványozom, nyújtsuk e férfiúnak azt az ajándékot, mely a legszebb és legnemesebb megtiszteltetés - válasszuk meg őt ős királyi városunk díszpolgárává." Az indítványra egyhangú határozattal adta meg a közgyűlés a szentesítést a nagy magyar író Székesfehérvár díszpolgára lett. Jókai Székesfehérvárral közelebbi viszonyban állott. Említettük, hogy 1874ben, a színház megnyitásakor ő írta a prológot, az ünnepi lakomán pedig szép beszédben köszöntötte Székesfehérvár közönségét. Jókai 1884-ben is meglátogatta városunkat. Felesége, a nagy tragika, ekkor vett búcsút a színpadtól, Székesfehérvár pedig meleggé, ragyogóvá tette ezt a megválást. Az ősz költő elment a tisztes matrónával az Úri utcába, megkereste azt a házat, amely 1837-ben a kezdő Laborfalvi Rózának lakása volt, és az ünneplés zajától itt üdült föl lelkük, hogy az emlékezés visszaszálljon a letűnt időkbe. Ez a ház a belvárosi óvoda szomszédságában a Schlamadinger család tulajdona. A látogatás, melyet Jókai ennek a háznak szentelt, az emlék, mely Jókainé ifjúságával fűződik együvé, bírta rá Székesfehérvár közgyűlését, hogy ez az utca a díszpolgár nevét viselje. BÁRÓ FIÁTH MIKLÓS. 1896. december 29-én a távozó főispánt, báró Fiáth Miklóst iktatta Székesfehérvár a díszpolgárok közé. Dietrich Szilárd és társának indítványát így rögzíti a jegyzőkönyv: „Tekintve, hogy báró Fiáth Miklós úr Ő méltósága, mint Székesfehérvár szab. kir. város főispánja, felügyeleti hivatásán túl mindenkor városunk érdekeinek előmozdításában, intézményeink fejlesztésében, a közönség javára szolgáló intézmények létesítésében odaadó buzgósággal fáradozott, - tekintve, hogy ezen önzetlen tevékenységében a követésre méltó városi polgár példáját szolgáltatta, a város törvényhatósági bizottsága báró Fiáth Miklós urat Székesfehérvár szab. kir. város díszpolgárává válassza." Dr. Fanta Adolf pártoló szavai után a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel hozzájárult az indítványhoz, hogy báró Fiáth Miklóst Székesfehérvár díszpolgárává válassza. A díszpolgári oklevelet ugyanakkor nyújtotta át a közgyűlés báró Fiáth Miklósnak, amikor öt és félévi főispánság után megvált állásától. Az ünnep szónoka Havranek/ózse/polgármester volt, aki szép beszéddel méltatta a távozó főispán érdemeit. „Az állás - így szólt többek között - nem a méltóság, nem a múlt időkben a főispáni állást körülvevő fény és nimbustól csillogott, hanem fényessé tette azt előttünk az a munkásság, a felmerült eszmék és tervek tárgyalásának folyama