Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

miát, a Kisfaludy Társaságot és a fővárosi lapok szerkesztőit, a Nemzeti Színház pedig megengedte, hogy az ő tagjai játsszanak a megnyitón. Az Akadémia képviselői, Pulszky Ferenc és Arany László, a Kisfaludy Társaságé Gyulai Pál voltak. A megnyitó előadáson Káldy Gyulának erre az alkalomra írt ünnepi zenéje hangzott föl, majd Jókainé Laborfalvy Róza jelent meg a színpadon Bokodi társulatának élén, és Jókai Mór gyönyörűséges prológját szavalta, a színtársulat pedig végül a Szózatot énekelte. A prológ ma már igen ritka, Jókai összes műveinek gyűjteményes kiadásában sincs meg. Szövege a következő: Magyar királyok ősi városa, Légy üdvözölt te, fejedelmeink Lakása egykor, sírtanyája majd És koronánknak hű őre megint. Mert a királyok hamva nem halott: Belőle nemzet támad; ebben él; Fenn küzd a szellem, alkot és teremt, Az a por ott lent érez, hisz, remél. A szellemnek is koronája van, Mit el nem ronthat semmi földi vész, Főpapjai - Isten kegyelmiből, Kik fölkenik: költő, tudós, művész. Oh volt idő - mi láttuk azt - midőn Hazátlan volt és vándor mindenik. Szívükbe láng; - legtöbb kiége már, Kik álmukat most ott lent pihenik. Fénylettek és elégtek, Boldogok! Fényük maradt fenn csak s dicső nevük: Milyen sötét volt szenvedésük itt? Feledve és temetve van velük. Tűrtek szégyent, nyomort, - s becsületet Szereztek a kigúnyolt ügynek itt. A fát, amelynek földje mostoha, Égnek növelték hulló könnyeik. -