Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904

ismeretes buzgóságával, mintaszerű működésével igazán magas fokra emelte elemi oktatásunk ügyét. Érdemeiért nagyon rászolgált, hogy a Szömörce utcai iskola előtt fekvő teret a közgyűlés az ő nevével ékesítse. 1903-ban avatták fel a Szent István termet, a Katolikus Körnek ezt a jól épült, hatalmas helyiségét, amely azóta állandóan szolgálja Székesfehérvár kulturális ügyének fejlesztését. A sok hangverseny és a tudományos előadások, amelyek lefolytak falai között, valóban középponttá emelték Székesfehérvár életében a Szent István termet, csak az a kár, hogy a folyosó ruhatárairól, ezekről a kivonulást gátló zugokról nem másként gondoskodtak. A felavatás ünnepére Philipp István, az idegenből Székesfehérvárra jött poéta írt üdvözlő verset, amelynek utolsó két versszakában így köszönti a katolikus öntudat ébredését: Feltámadunk! ím első szent királyunk Fényes lakának ez áldott helyén Új bástya őrzi régi szent hitünk. Pogány, rossz szellem nem bírhat velünk Az ősi zászló leng a tetején! Oh védd várunkat égi nagy Patrónánk! Szünetlen hullasd áldásod reánk, Hogy épülve az Úr ígéretén, A szeretet és reménység ölén Örökké éljen szent Hitünk s Hazánk! 1903-ban a haza bölcse születésének századik évfordulóját is megültük, bár a politikai viszonyok ziláltsága miatt nem olyan keretben és nem olyan lelkesedéssel, mint ahogy ezt Deák Ferenc megérdemelte volna. A társaskörök közül csak a Vörösmarty Kör ünnepelt, ahol Czapáry László tartott a költőkirály emlékünnepével kapcsolatban felolvasást, Vörösmarty és Deák barátsága címmel. Az iskolák a megszokott keretben áldoztak Deák Ferenc emlékének, a városi törvényhatóság díszközgyűlésén azonban nem nagy volt az érdeklődés. Pedig eljöhetett volna mindenki, már csak azért is, hogy Tóth István gyönyörű beszédét meghallgassa! A legszebb rész így szólt: "Hazaszeretetén kívül nagy volt az ő államférfiúi képessége, bölcsessége, akaratának megdönthetetlen ereje, ragyogó tiszta jelleme, kiváló szónoki képessége, főleg pedig kitartó mértékletessége, úgy, hogy az indulat, szenvedély által soha nem hagyta magát elragadtatni. Tetteit megaranyozta azon tündöklő tulajdonsága, hogy