Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

8. Az Árpád-ház kihalásának korszaka 1270-1301

Kun László szekerének mondja legtalálóbban a néphagyomány azt a nyomort, amely IV. László uralkodása alatt Magyarországnak sorsa volt, és amely részben utóda, III. Endre alatt is reánk nehezedett. III. (velencei) Endrét, aki IV. Béla száműzött testvérének, Istvánnak volt fia, 1290-ben koronázták meg Székesfehérvárott, és az egyházi szertartást Ladomér esztergomi érsek végezte. A sok trónkövetelővel viselt háborúk kívül esnek Székesfehérvár történetéből, amelyhez csakis azon jelenet tartozik, midőn 1291-ben városunkban gyűltek össze az ország rendéi, hogy azután Albert osztrák herceg, Habsburg Rudolf fia ellen harcba szálljanak. Ekkor emelte föl a király a bazilikában zászlaját, és a hadsereg élére állott. Sokkal fontosabb reánk vonatkozólag az az országgyűlés, amelyet 1291-ben tartottak városunkban. Az ekkor hozott határozatok 35 pontból állanak és egyik történetírónk ilyen jellemzést mond róluk: „E törvény alapeszméje annyira azonos az aranybullával, hogy nem is akar új törvény lenni, csak a régieknek megerősítése. A nemesi és az egyházi szabadság karöltve jelenik meg benne. A nemesi és az egyházi rend kezet fognak, hogy az ország javára, saját szabadságának biztosítására helyreállítsák a királyi hatalmat. Az országháborító urak ellen egészen közös az érdek. Amellett azonban gondoskodnak arról is, hogy a korona túlsúlya reájuk nézve ne válhassék sérelmessé." E rendelkezésnek bennünket székesfehérváriakat leginkább érdeklő pontja az utolsó, amely így hangzik: „Evenkint egyszer kötelesek az összes bárók és nemesek eljönni Székesfehérvárra országgyűlésre a birodalom állapota miatt. Ott megvizsgálják, miképp jártak el a bárók megyéikben, miképp tartották fenn az ország jogait? Még aznap ott veszik érdemük szerint jutalmukat vagy bűnök szerint büntetésüket, a mi és a tanácsosok ítélete szerint." III. Endre házassága, amelyet Kujáviai Fenennával kötött, annyiból fontos reánk, mert Tivadar székesfehérvári prépost volt leánykérőben. Ez a prépost, aki később váci, majd győri püspök lett, igen kedves embere volt a királynak is, aki 1292-ben a Csepel-szigeten levő, Halásztelek birtokával ajándékozta meg őt. Érdemes az adományozó levél, amely nemcsak Tivadar prépost szolgálatait említi föl, hanem sok tekintetben a helyi történelmet is megvilágítja. Az oklevelet Fejér György, Codex Diplomaticusának hatodik kötetében olvashatjuk és a reánk vonatkozó részek fordítása a következő: „Midőn Székesfehérvárott Szent István koronájával szokás szerint megkoronáztatni akartuk magunkat, országiásunk és megkoronáztatásunk ellenzői eleinte titokban, később nyíltan is... akadályokat gördítettek elénk. Ekkor Tivadar mester és prépost, a hűség legnagyobb buzgóságával óvatosan és gyengéden, majd midőn szükség volt reá nyomatékkal is, minden erőt felhasználva, kitéve magát minden eshetőségnek, megszerezte számunkra Szent István koronáját, és a szükséges időben átadta nekünk... Midőn Albert herceg ellen nagy hadsereggel indultunk... Tivadar mester és prépost, nem sajnálva fáradozásait és a valóban nagy kiadásokat, sok katonájával és fegyvereseinek hatalmas számával jelent meg hadseregünkben... Midőn a Drá-