A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

PÜSPÖKI NAGY PÉTER: A székesfehérvári prépostság és bazilika előzményei és szerepe az alapítás első századában a kánoni jog tükrében

tokai Anonymus szerint nem voltak Árpád birtokaival közösek. Éppen ezért Györffynek nincs magyarázata arra nézve sem, hogy Szabolcs milyen címen vette volna el unokaöccseinek, az Árpád-fiaknak fehérvári birtokát, majd Taksony, Géza, vagy István milyen okkal privatizálta volna azokat vissza? Ez ugyanis nem magyarázható sem a ^mindenkori fejedelmi birtok« fogalmával - ha volt ilyen -, sem a vármegye szervezéssel, mert ez a birtok a királyi család számára temetkező helyül szolgáló magánkápolnához és nem a várszerkezethez került. Mindez természetesen fel sem merülne, ha Györffy nem abból a feltevésből indulna ki, hogy ahol nincsenek Árpád-fiakról elnevezett falvak, ott Árpád egyenesági leszármazottai sem lehetnek birtokosok. KRALOVÁNSZKY A.: Székesfehérvár kialakulása a régészeti adatok alapján. Székesfehérvár Évszázadai II. (1972), 11. GYÖRFFY GY.: Székesfehérvár feltűnése ... 20-21. Anonymus azonban, akitől a gondolat származik, azt közli, hogy Árpád »Attila varosat« Ecilburgot, azaz Óbudát csupán a Dunántúl elfoglalásának idején használja hadműveleti központnak, mert szerinte a magyar hadak Pannónia meghódítása után »Attila király városába jöttek, majd Csepel szigetére vonultak, ahol a vezérné, meg a többi nemesek feleségei voltak« (50. fej.). Azaz oda, ahova a 44. fej. szerint a vezéri szálláshelyet közös elhatározással helyezték. Márpedig Székesfehérvár környékét Anonymus Árpád első dunántúli birtokának és nem szálláshelyének mondja. A Gestában e tekintetben tehát nincsen ellentmondás. A szálláshely fogalma Kézainál bukkan fel, aki viszont nem beszél Árpád uralmi központjáról, tehát ebben az értelemben nem is magyarázható. (Vö. Györffy 415. jegyzetével, ahol Kézai kijelentését a királyság kori központ visszavetítéseként fogja fel. = »Magyarok elődeiről és a honfoglalásról ...« az 1975-i kiadásban.) Conversio ... Magnae Mora viae Fontes Historici III. 1969. 292 skk. + térképvázlat a 321. oldalon. A templomos helyek azonosításával, Bogyay T., Èervinka I. L., Hauptman L., Havlík, K. Jireèek, Klebel E., Kos, M., Ljubsa M., Pirchegger H., Sós Á., Widemann Z., Zimmermann F. foglalkoztak. ( Bibliográfiájuk az idézett helyen.) Conversio... 13. fejezet. A weridei egyház azonosítása 1911. óta foglalkoztatja a »Conversio« kutatóit. Az MMFH irodalomjegyzéke szerint első ízben