Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Paptársak a vértanúról
Imádkozzunk mi is a boldog halál kegyelméért. Imádkozzunk azért a kegyelemért, hogy mindig készen legyünk, hogy akármikor és akárhol is ér bennünket halálunk órája, Jézus mindig ott legyen a szívünkben. Imádkozzunk Brenner János boldoggá avatásáért, hogy egyházközségeink minél előbb oltárra emelve tisztelhessék. De főleg azért imádkozzunk, hogy mindnyájan, akik most itt együtt vagyunk, együtt lehessünk társaságában az Isten országában. Ámen Dr. Szabó Gyula Brenner János halálának 42. évfordulóján Brenner-kápolna 1999. december 12. Kedves Hívek! Az őskeresztények a katakombákban, a vértanúk sírja körül gyűltek össze és mutatták be a legszentebb áldozatot. Mi azon a helyen mutatjuk most be a szentmisét, ahol már az első késszúrásokat kapta, ahol kezdődött testvérünk vértanúhalála. Megszentelt, vérrel itatott földön állunk. Meghatódva állok itt, és felidézem vértanú paptestvéremmel kapcsolatos emlékeimet. Egy évig együtt tanultam vele a győri papnevelő intézetben, mint elsőéves kispap. 1957. november 11-én kerültem Kisunyomba káplánként. János testvérünk alig egy hónap múlva vértanú lett. E rövid idő alatt látogatott szüleihez Szombathelyre Csepel motorkerékpárjával. Megállt Kisunyomban és meglátogatott. Érdeklődött felőlem. Mint újmisésnek nagyon jól esett ez a látogatás. 1962. szeptember 20-án kerültem Rábakethelyre. Utódja lettem, szobájában laktam. Nálam volt az a bőrönd, amelyben véres karingje és a betegellátó burza volt. Azt az utat, amely Rábakethelytől Zsidáig vezet, én is többször megjártam, amikor idejöttem vasárnaponként misézni. 149
