József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar tanácsülései, 1967-1968, Szeged
/US I Szeged,/uacti v mo-iuk tere 1 tárgyból csupán egy alkalommal legyen lehetséges utóvizsgát tenni. Abban az esetben , ha az ^dott félévben szereplő tárgyakból a vizsgák 50 %-a eredménytelen, a félév megismétlésére kell a hallgatót utasítani. A vizsgaidőszak lényegében a hallgatóság többsége szániára formális, mert a félévközi munka során nyerhetik el az évvégi érdemjegyet. A szorgalmi időszakban ne legyenek előrehozott vizsgák. A félévközi munka a hallgató leglényegesebb tanulmányi munkája. Ezt hiba lenne előrehozott vizsgával megzavarni. Egyetért az óraszám csökkentésével, mert ez is biztosítja a hallgatók számára a nagyobb önállóság lehetőségét, de az s$m közömbös, hogy mekkora lesz a vonal feletti tárgyak óraszáma. A szakbizottság javaslatának harmadik pésze a szeptembertől bevezethető változtatásokkal foglalkozik, összegezésképpen javasolja, hogy foglaljon állást itt ezen a tanácsülésen a Kar a szorgalmi időszak és a vizsgarend kérdésében^ és akkor ez már jó kiindulópont lesz arra vonatkozólag, ho&y a szakbizottságok a tantervet összeállíthassák. Márta Ferenc egyetemi tanár a maga részéről nagyon jónak tartotta mind az Írásbeli anyag, mind a dékán .elvtára által előadottakat. Megemlíti, hogy az óraszámok csökkentésére összpontosult a figyelem, holott nem ez a kulcskérdés. A mostani oktatási rendszernek több hátrányát tapasztaljuk, A hallgatók jelentős része pásszív szerepet vitt a félév során. Bár minden oktató igyekezett a hallgató munkájút megkönnyíteni, de ez nem vezetett eredményre, mert a hallgatóság jó része nem annyi tudást szerzett, mint amennyi szükséges lett volna, hanem amennyi a továbbjutásához kellett. Ez valamennyi egyetemnek problémája, nemcsak a szegedinek. A természettudományoknek az utóbbi évek alatt való megnövelése felteszi azt a kérdést, hogy mi az az alapvető,minimum, ami szükséges a hallgatóság részére, amire majd építhet. A hallgatók készségét le lehetne mérni egy jóval kisebb anyagból is. A tudományos ismereteanyag feldolgozására \aLó készséget kellene a hallgatókkal gyakorpltatni, s nem annyira részletes ismeretek halmazát eléjük tárni. Ne bizonyos tudeaésmennyiséggel lássuk el a hallgatót, hanem egy jól megválasztott anyagismerettel, amit
