Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged
a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karának 1954. évi március hó 31»-én tartott VII.rendes kari tanácsüléséről. Jelen vannak Kiss Árpád dókán elnöklete alatt Ábrahám Ambrus egyetemi tanár Fodor Gábor " ” Greguss Pál " ” Kalmár László " " Koch Sándor • ” ” Prinz Gyula " " Rédei László ” " Szőkefalvi-Nagy Béla " " Wagner Richárd M M Miháltz István tanszékvezető docens Horváth János docens, mb.tanszékvezető Szalai István ” 11 " Balog János tanulmányi osztályvezető Gál Károly a DISz képviseletében Horvai Rezső a szakszervezet, képviseletében Huhn Péter docens Kovács Béla kari titkár Mezősi József dékánhelyettes Országh István a Katonai Tanszék parancsnokának helyettese Szalai László docens, kinevezett tanácstag Valkusz Pál a Marxizmus-Leninizmus Tanszék részéről Szabó Zoltán egyetemi tanár a póttárgysorozati pontnál. A jegyzőkönyvet vezeti: Kovács Béla kari titkár. Dékán üdvözli a megjelenteket és az ülést megnyitja. Napirend előtt a Kar nevében őszinte tisztelettel és meleg szeretettel köszönti Fodor Gábor professzort abból az alkalomból, hogy másodízben kapta meg a Kossuth-dijat. Továbbiakban a következőket mondjaC ” Olyan kutatásaiért kapta meg azt a kitüntetést, ami külföldön is nagy feltűnést keltett. Nagy kitüntetése különösen kiemelendő akkor, amikor már 3 éve rektor és rektori teendői mellett a munka után is talált időt arra, hogy rendkívüli kutató munkát végezzen. Karunkat is nagy megbecsülés érte azzal, hogy másodízben nyert Fodor Gábor professzor Kossuthdi jat. Mindnyájunk nevében további sikert kivánok, hogy ezt az értékes munkáját továbbra is eredményesen végezhesse.” Az üdvözlésre Fodor professzor a következő választ adja: ” Végtelen jól esik ez az elismerés minden kutatónak akkor, ha úgy érzi, hogy munkájával arra rászolgált, ^ekem kétszeresen jól esik, hogy éppen e kari tanács a maga részéről szeretetét fejezi ki. Azért kétszeres, mert amikor 1949 őszén mint fiatal kutatót Kar rendes tanárává meghívott, akkor úgy éreztem, hogy csak nagyon jó munkával válhatok méltóvá ennek a magas színvonalú,nemzetközileg is megbecsült Karnak a megbecsülésére. Azóta is fütött ez a gondolat és ha sikerült a munkát jól végezni, akkor ezt nem utolsó sorban ennek az elhatározásomnak köszönhetem, hogy azt a magas színvonalat, amelyet ez a Kar jelentett nekem, a magam tudományos területén képviselnem kell. A kitüntetés a kutató életében sokat jelent, de az elismerés magában már nem jelenthet megállást, nem jelenthet egyszerű örömöt az eredmény fölött, hanem lendítő erőt jelent uj eredmények felé. Ha a magam eredményeit viszonyítom a szerves kémia
