Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1948-1949, Szeged
1948. 01. 19. 5. rendes kari ülés
' I tartásnak a vételár váltótartozássá alakításához való viszonyáról ás/4209/ 1904.Dt.4.f.1.112/.,de ennek részletes méltatását épen úgy hiába keressük a dolgozatban,mint a birói gyakorlatban kijegecesedett többi szabályét. Mindezek a hiányosságok az értekezést általában jellemzik. A II.fejezet a veszélyviselésnek már fentebb is érintett kérdésével - az egyetlennel a tárgyalt jogi helyzettel járó problémák közül - már részlete* • sebben foglalkozik.Helyesen látja az egymással szemben álló problémákat,de I itt is adós marad azoknak az érveknek és ellenérveknek az előadásával,amelyek szerinte a két ellentétes felfogás mindegyike mellett és ellen felhozhat ók./25.lap/.így nem eléggé meggyőző az az állásfoglalás,amelyet Szladits bírálatával szemben a Kúria gyakorlata mellett tanusit és a szerző által felhozott gazdasági indokokkal a kárveszély viselésének kérdését magánjogilag eldöntöttnek nem tekinthetjük.Az eladó harmadik személyekkel szemben megillető jogainak e fejezetben történő tárgyalása pedig ép oly zavarólag hat.mint a felek egymás között fennálló jogviszonyának fejtegetése.Mind a kettő külön fejezetet és egyben behatóbb tárgyalást érdemelt volna,szerző • mindkét vonatkozásban csak egyes mozzanatokat reged ki és sem hü^sem teljes, képet nem nyújt arról a gazdag tartamról,amelyet ez a - Grosschmíd szavaival élve - ugyancsak ignota quantitas-t jelentő jogviszony magában rejt. i i A III.fejezet a fenntartás gazdasági jelentőségével foglalkozik,de több ma-j gánjogi kérdést is érint,igy pódául a megengedettség problémáit.Állásfoglalása általában véve helyes és a felhozható ellenérvekre Jciterjedő figyelme nem kis dialektikai érzésekről tesz tanúságot.Szépek és elmélyülök a fenj1 tartás társadalmi és gazdasági jelentőségéről irt sorai,amelyekből az is kiviláglik,hogy a szerző nem érzéketlen a jog mögött meghmzódó eleven emberi érdekek és a jogot alakitó szociológiai alapok iránt,ami a jSvő fejlődése szempontjából igen biztató jelenség. A IV.fejezetben /Mik képezhetik tárgyát a páctumnak?cimmel/a tárgykorna k I már az előző fejezetben is érintett kérdésével foglalkozik tüzetesebben. Kár,hogy az itt idézett kúriai határozatokat - mint arra birálótársam is rámutatott - nem helyesen értékeli és jogelvi jelentőségükkel nincs tisztában. [' Végül szóvá kell tennem azt a pongyolaságot,amely az értekezés külső formájában több helyt megnyilvánul.Szerző a bontó feltételt egy helyt /4.1./ felboritonak,Szászy Schwarz Gusztáv nevét pedig ahányszor idézi,annyiféleképpen irja,néha a 14 sort tartalmazó egy oldalon is kétféleképpen /18.1./ de kivétel nélkül rosszül.Magánjogunk: e nagy fárosza,aki egyébként egyik érdekes előadását az 1910-es években a jövő jogáról éppen Szegeden tartotta meg,talán annyit mégis megérdemelt volna,a munkájából bőségesen meritő szer zőtöl,hogy legalább nevének leírásakor legyen kellő figyelemmel,minthogy az is elvárható lett volna tőle.hogy legalább az olyan súlyos iráshibákat.mint aminőt az idézett,eddig legalább ismeretlen feltételkategória jelent,kijavítja. hívesen vettem volna,ha a szerző munkájának átolvasása során a jogi nyelvűn ben^sajnálatosan elburjánzott csúnya germanizrausokat kigyomlálta volna,amir I pedig a képessége nem hiányzik."Mik képezhetik tárgyát a pactumnak?" Írja | a.IV.fejezet elméül,holott "Mi lehet a paktum tárgya"cim rövidebb,magyaro- ;! sabb és nemkevésbbé érthető lett volna.A most kifogásolt elmet közvetlenül követő két sorban már helyesebben fogalmaz: rA tulajdonjog fenntartása melle, kötött vételi ügyletnek minden olyan dolog lehet tárgya,amely forgalmi érte ' kel bir." ( Összefoglalóan Bokor Ernő tanultságának és jogtudásának keretei között sok J helyüttalaposan foglalkozott értekezések tárgyával.az általa idézett forrás j müveket ismeri és a jogintézménynek azokat az oldalait, amely eket tárgyalási körébe^ vont,kellő megvilágításba helyzte.Ha bírálatban említett hibák és 3
