Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)

Kaba Eszter: "Obsitnak egy mankót kapott, mer' védte / A királyát és vele lányát" - Rokkantkérdés az első világháborúban

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK IV.

Gyámolító Országos Egyesület tovább bővítette könyvtárát: 1915 őszén már másfél ezer Braille-könyv állt az olvasók rendelkezésére, köztük imakönyvek, tankönyvek, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán regényei.33 A kormányzat a képzés után az önálló munkavégzést is támogatta - legalábbis papíron: 1917-ben engedélyezték a vakok számára az iparigazolvány kiváltását.34

Míg a látássérültek visszafoglalkoztatása átképzésük után megoldható volt, a tüdőbeteg katonákat aligha lehetett munkára fogni. Ezt a kérdését azért is kezelték kiemelten, mert míg a többi rokkant kórházi rehabilitációja, illetve iskoláztatása után hazatérhetett családja körébe, a tüdővészben szenvedők nem mehettek haza otthonaikba. A tüdőtuberkulózis népbetegségnek és minden egyes beteg fertőző gócnak számított - így mindegyik hősként ünnepelt katona tartós elhelyezéséről és ellátásáról az államnak kellett gondoskodnia. Számukra gyógyintézeteket, szanatóriumokat hoztak létre - az egyiket épp Weisz Manfréd csepeli gyáros építtette.35

A ROKKANTAK KÉPZÉSE

A művégtaggal vagy protézissel történő ellátás fizikális segítség volt, amely a keresőképesség valamilyen formában történő visszaállítását jelent(h)ette - ezt követte a továbbfoglalkoztatáshoz szükséges átképzés. A képzési rendszer kiépítése és egy új szakma elsajátítása azért is volt fontos, mert semmilyen módon nem lehetett előre látni, hogy a majdani rokkantak a háború végére hány százalékát teszik ki a keresőképes férfiaknak, mint ahogy azt sem lehetett tudni, hogy mekkora összeget szán(hat) az állam segélyezésükre.

Rokkantiskolákat országszerte alapítottak - 1915 tavaszán egy szervezett állami akció keretein belül az ipariskolákban (Arad, Debrecen, Pozsony, Temesvár), vagy ha nem magában az iskolaépületben, de az iskola tanárainak közreműködésével (Budapest, Besztercebánya, Kolozsvár) indult meg a rokkantak képzése.36 Mindenekelőtt a gyakorlati oktatásra helyezték a hangsúlyt,

33 Könyvtár a vak katonáknak. Pesti Napló, 66. évfolyam 250. szám 1915. szeptember 7. 15.; A vakok képzését még a posta is támogatta: a másolásra szánt könyveket, a Braille-íráshoz szükséges másológépeket, valamint az így elkészült köteteket is portómentesen szállította. Vö. Figyelmeztetés a vak katonák használatára szánt pontrendszerű (Braille-írású) könyvek portomentes szállítása tárgyában. Postai és Távírda Rendeletek Tára, 132. szám 1915. december 4. 357.

34 Az iparigazolványt kosárfonó és kefekötő iparra lehetett kérni a jogszabályban előre meghatározott feltételek alapján. Budapesti Közlöny, 51. évfolyam 120. szám 1917. május 26. 8.; A vakok helyzetéről: Kirschenheuter Ferenc: A háború vakjai. A háborúban megvakult katonák oktatása és jövője statisztikai adatokkal. Budapest, 1916.

35 Szanatórium a tüdőbeteg katonáknak. Budapesti Hírlap, 35. évfolyam 254. szám 1915. szeptember 12. 17.

36 A m. kir. kormány 1915-1918. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Budapest, 1924.74.